Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Piti Ferenc: Az 1342. évi nádorváltás 435
438 PITI FERENC végrendeletet,1 3 e várakból csak Barkót, Jeszenőt és Nyevickét adta vissza Vilmos fivéreinek örök jogon.1 4 Az új királyi hatalom (és a mögötte tornyosuló anyakirálynéi befolyás) tehát megszüntette a Drugetek nagy territóriumát, váraik jelentős részét elvette, a korábbiakhoz képest kevéssé fontos pozíciókat bízott rájuk, ezzel mind hatalmukat, mind vagyonukat megcsorbította, még ha tagjai is maradtak az elitnek. Az a személy, aki politikai jelentőségének és vagyonának súlya, a szokásjogban való jártassága és bíráskodási tapasztalatai, s nem utolsó sorban dinasztiahűsége alapján méltán lehetett volna a nádori tisztség várományosa, Szécsényi Tamás vajda volt,15 aki Vilmos nádor halálakor még Erdély élén állt. Ámbár éppen nem sokáig. Lajos és Erzsébet anyakirályné ellenérzései Tamással szemben ugyanarról a tőről fakadhattak, mint a Drugetek esetében: a jelek szerint úgy találták, hogy Tamás túlságosan nagy területen, túlságosan nagy hatalmi befolyással rendelkezik. Tamás vajda Vilmos halála után a legnagyobb magánvagyonnal rendelkező báróvá lépett elő, két évtized óta tartó erdélyi vajdasága (s nem mellesleg honorjának nagy és összefüggő területe) pedig rendkívüli politikai súlyt biztosított számára. Csakhogy a trón éppen nem ilyen személyt akart Druget Vilmos halála után a nádori tisztségben látni. Az ekkor még igen ifjú és tapasztalatlan, mindössze 16 éves, s csak néhány hónappal korábban megkoronázott Lajos mögött álló Erzsébet királyné nyilvánvalóan mindent meg akart tenni fia hatalmának biztosítása érdekében, s bár a néhai férjéhez kötődő politikai elit minden fenntartás nélkül elfogadta Lajost királyául, úgy vélhette, nem árt az óvatosság. A politikai koncepció és a tisztségcserék kidolgozását indokolt ekkortájt még inkább Erzsébetnek, semmint Lajosnak tulajdonítani. Erre utal az is, hogy amikor Erzsébet 1343 nyarának elején elindult Nápolyba és Avignonba kisebbik fia, András herceg ügyében,16 távozása előtt ismét feltűnő változások észlelhetők a legfőbb tisztségekben. 1343 elejétől májusig csere történt a királyi lovászmesteri, pohárnokmesteri és tárnokmesteri tisztségekben,1 7 vagyis az 1342 végi változások folytatódtak, s 1343 közepére az addigi főméltóságok köre nagy mértékben megváltozott. Szécsényi Tamás 1342. augusztus 27-én még vajdaként szerepel királyi, szeptember 5-én pedig országbírói oklevélben. Az adatok ezután némileg ellent-13 Ezt voltaképpen nem előzmény nélkül tette, mivel I. Károly király Druget Fülöp nádor halála után, 1327-ben, — a hazai szokásjoggal ellenkezően, annak élő fivérét, Jánost mellőzve — Vilmost, vagyis e János fiát tette meg Fülöp vagyonának örökösévé. Lajos utóbb tehát azzal okolhatta meg eljárását, hogy voltaképpen ő sem tett mást, amikor Vilmos vagyonára rátette a kezét, mint annak idején apja, Károly király, amikor Fülöp javait a királyi kézre háramlottnak tekintette. Lajos esetében azonban (az új politikai koncepciónak megfelelően) a Druget Miklóséknak visszaadott vagyon a töredéke volt csupán annak, amit Károly király Vilmosnak juttatott. A Druget-örökség kérdésére és annak további aspektusaira 1. Engel Pál: Nagy Lajos ismeretlen adományreformja. In: Uő: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 2003. 537-540. 14 Történelmi Tár 1907. 85. — A Drugetekre és területükre 1. Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. In: Uő: Honor, vár, ispánság i. m. 128-131. és Kristó Gyula: Tájszemlélet és térszervezés a középkori Magyarországon. Szeged 2003. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 19.) 147-148. 15 Pályafutására, tisztségeire, családjára 1. legutóbb Piti Ferenc: Szécsényi Tamás. In: Szürke eminenciások a magyar történelemben. Szerk. Szentpéteri József. Bp. 2003. 24-25. 16 Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Bp. 1988. 91-93. 17 Engel P.: Archontológia i. m. I. 37., 40., 43.
