Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás - K. Németh András: A tolnai és a regölyi főesperesség. Régészeti és prozopográfiai adatok Tolna megye középkori egyházigazgatásának történetéhez 397
A TOLNAI ÉS A REGÖLYI FŐESPERESSÉG 417 Végül a pápai megbízásokat teljesítő három személyt említjük meg. Ruflnus, amint már említettük, Gentilis pápai legátus kíséretéhez tartozott, majd évekkel később pápai követként tért vissza Magyarországra és a pápai udvar számára szedte a tizedeket. Dénes 1460-ban János pápai legátus kiküldött bírájaként szerepelt egy ügyben, míg Bodó Miklós két pécsi kanonoktársával egy a pápai kúriához fellebbezett ügyben szerepelt bíróként. IV. Uralkodói szolgálat A késő középkori pécsi kanonokok 12%-a teljesített szolgálatot a királyi, illetve királynéi udvarban.10 6 A most vizsgálat alá vont személyek közül azonban ez mindössze Péternél, és Benedekfi Andrásnál mutatható ki. Előbbi I. Károly alkancellárja volt, és pozíciója minden bizonnyal fontos szerepet játszott püspöki méltóságra emelkedésénél. András Erzsébet királyné udvarában látta el az alkancellári teendőket, 1346-ot követően. V. Egyházi karrier Hét személy korábbi egyházi javadalmairól rendelkezünk információkkal. Közülük négyen egy-egy pécsi kanonoki stallumból emelkedtek a főesperesi hivatalba, a másik három személy pedig csere útján nyerte el pécsi javadalmát. Egy fő a pozsegai prépostságot, egy személy a zágrábi kanonoki javadalmat és a vaskai főesperességet cserélte el a tolnai archidiaconatusért. Bodó Miklós pedig a maróti társaskáptalan éléről került szintén a tolnai hivatalba. A pécsi káptalanon belüli javadalomváltás hat személynél mutatható ki. Négy esetben egyértelmű előrelépésről van szó. Két személy méltóságviselő lett: éneklő-, illetve őrkanonok; egy-egy személy pedig a baranyai, illetőleg a székesegyházi főesperességet nyerte el. Két személy, amint fentebb már utaltunk rá, a regölyi stallumot hagyta el, és egy-egy alacsonyabb rangú főesperesi kerület irányítását vette át. A fentebb említett javadalomcserék mellett egy fő az esztergomi székeskáptalanban jutott kanonoki javadalomhoz, valamint a zólyomi főesperesi kerület irányítását bízták rá, amely mindenképpen előrelépésnek minősíthető. Két személy emelkedett a prelátusok közé. Péter a pécsi püspökséget nyerte el, amiben jelentős szerepet játszott, hogy I. Károly pártján állt uralkodásának kezdeti, meglehetősen zavaros időszakában. Casocti Miklós a dalmáciai Trau püspöke lett. A rendelkezésünkre álló források szerint választással nyerte el az infulát, amelyben minden valószínűség szerint fontos szerephez jutott dalmát eredete, esetleg befolyásos famíliája. 106 Erre 1. Fedeles Tamás: Pécsi kanonokok uralkodói szolgálatban a késő középkorban. In: Középkortörténeti Tanulmányok. A IV Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2005. június 9-10.) előadásai. Szerk. Teiszler Éva. Szeged 2005. (sajtó alatt)
