Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás - K. Németh András: A tolnai és a regölyi főesperesség. Régészeti és prozopográfiai adatok Tolna megye középkori egyházigazgatásának történetéhez 397
414 FEDELES TAMÁS - К. NÉMETH ANDRÁS peresség elnyerésének körülményei. Ernuszt Zsigmond pécsi püspök a pápához fordult, hogy a török portyák következtében leromlott állapotban lévő maróti prépostságot egyesíthesse a püspöki birtokokkal. A préposti méltóságot viselő Bodó annak fejében egyezett bele a tervezett birtokegyesítésbe, ha a megkapja a tolnai főesperességet a hozzá tartozó kanonoki stallummal. A köznemesek közül Garázda János és Olvir András családja szintén birtokos volt Tolnában, így ugyanazt mondhatjuk el javadalomra jutásukkal kapcsolatban, amit a bárókkal kapcsolatban megfogalmaztunk. Péter és Benedek fia András eredetéről nem rendelkezünk pontos ismeretekkel. Péter — a későbbi pécsi püspök — esetében így Timár György hipotézisére támaszkodhatunk, aki nemesi származását valószínűsítette. Benedekfi András eredetével kapcsolatban pedig Koszta László feltételezésére hagyatkozunk, aki a Zsigmond uralkodása alatt nagy karriert befutó, az arisztokrácia élvonalába jutó Garai családdal fennálló rokoni kapcsolatát valószínűsítette. A Felsőegerszegről származó Egerszegi György a káptalan nemes jobbágyai közé tartozó családból származott, tehát egyházi nemes (predialista) volt.98 A település a középkorban Tolna vármegyéhez tartozott, a regölyi archidiaconatus területén helyezkedett el. Főespereseink közül ketten mezővárosi származásúak voltak, tehát jogilag jobbágynak számítottak, azonban figyelembe véve a Magyarországon Kubinyi András által kidolgozott funkcionális városvizsgálatot (centralitási pontrendszer),9 9 őket mezővárosi polgárnak tartjuk. Beremendi János a Baranya megyei Beremendről származott, ahol egyébként a 15. század második felében a pécsi székeskáptalan is birtokos volt, Tolnai János pedig minden valószínűség szerint a 15. század második felében mezővárosi kiváltságot kapott Tolnavár településről. Négy személyt a külföldiek közé soroltunk. Közülük ketten a középkori Magyar Királyság alattvalóinak számítottak ugyan, ám szülőföldjük nem tartozott a szűkebb értelemben vett Magyarországhoz. Casocti Miklós dalmát, míg Modrusi György horvát eredetű volt. Érdekes, hogy a tolnai főesperesi hivatalban egymást követték, hiszen miután Casocti a traui püspökségre emelkedett, Modrusi kapta a Szentszéktől a javadalmat. Gentilis bíboros pápai legátus kíséretében érkezett az országba Rufinus de Civinio. A bíboros révén nyerte el a pécsi kanonoki prebendát és a tolnai főesperességet. A legátussal együtt távozott az országból, majd néhány évnyi avignoni tartózkodást követően immár pápai tizedszedőként, és követként tért vissza. Végül a rövid ideig a regölyi főesperesi hivatalban működő Swessai Péter tartozik ehhez a csoporthoz. Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy ez utóbbi személy kivételével valamennyien pápai, il-98 Az egyházi nemesek jogállására 1. Bónis György : Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Sajtó alá rendezte és az utószót írta: Balogh Elemér. (Millenniumi Magyar Történelem, Historikusok) Bp. 2003. 143-165. 99 Kubinyi professzor számos ezzel kapcsolatos munkája közül kettőt említünk meg: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szerk. Blazovich László. (Dél-Alföldi Évszázadok 14.) Szeged 2000. és Városhálózat a késő középkori Kárpát-medencében. Történelmi Szemle 46. (2004) 1-30.
