Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Gáll Ervin: A magyar-román párhuzamos megtelepedés és a régészet 375
386 GÁLL ERVIN seinek legjobb bizonyítékai a várfalvai és a malomfalvi vár, amelyeket mind a szerkezetük, mind a kutatás alatt talált mellékletek a 11-12. századra datálnak, illetve a dobokai, a kolozsmonostori, és a sajósárvári várak, valamint ezek temetői, amelyeket a 11. század előtt semmi esetre sem lehet keltezni, hiszen az itt előkerült leletek Árpád-kori pénzérmeket is tartalmaznak. A környezetükben feltárt temetők pedig a 11. századra keltezhetők Szent István és I. András obulusként sírba helyezett pénzeivel. E dolgozat végén tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy régészeti módszerekkel nem lehet román etnikumot kimutatni a 10. századi Erdélyben, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem éltek vagy nem élhettek ott románok. A régészet jelenlegi eredményei alapján e sorok szerzője kizártnak tartja a magyarok és románok időben és térben párhuzamos megtelepedését az Erdélyimedencében. Legfontosabb számunkra, hogy felhívjuk a figyelmet arra: a román kora középkori régészet egyáltalán nem bizonyította a románság 10. századi erdélyi jelenlétét (de ugyanez a helyzet Havasalföldön és Moldvában is).46 Ismét hangsúlyozzuk: a bizonyítás és a fantáziálás két különböző dolog. Végül megokolnánk, hogy miért is írtunk a kérdésről ennyit. Úgy gondoljuk, hogy a 21. század elején ezt a kérdést a régészet asztaláról le kellene söpörni, anyagi kultúrát, divatot, megmunkálási technikákat, stílusjegyeket, időrendet, szokásokat kellene kutatni és nem a nacionalista ábrándokat kergetni. A dáko-római kontinuitás avagy párhuzamos megtelepedés kérdésében azt hisszük, hogy a régészet nem tud, legalábbis egyelőre, állást foglalni. Inkább történészekre vagy nyelvészekre bízná e sorok szerzője e kérdéskör kutatását.4 7 Ennyit szerettünk volna hozzáfűzni a román középkori régészet „eredményeidhez. Abban, hogy Miskolczy Ambrus éppen a román régészet „eredményeit" idézte, nem lehet semmi kivetnivalót találni. Azonban ezek az eredmények nagyban megkérdőjelezhetők, gyakorlatilag nem léteznek, már ami a román etnikum kimutatását illeti. E cikk szerzője e megalapozatlan régészeti kutatási „megfigyelések", „eredmények" átvételének a veszélyére szerette volna felhívni a figyelmet, elsősorban azon új kutató nemzedéket célozva meg, amelynek tagjai a korai román történelemmel szeretnének foglalkozni, vagy éppen már foglalkoznak. Végezetül Miskolczy Ambrus nagyon is megszívlelendő szavait idézzük: „a magyar és román együttélés sajátossága összetettségében rejlik; abban hogy földrajzilag, társadalmilag oly egymásba ékelten éltünk és élünk".4 8 46 Ezzel párhuzamosan a románság őshazájának tartható területeket alig vagy egyáltalán nem kutatták, és sok esélye ennek a jövőben sincsen. Takács szavait talán a román régészet képviselői is megszívlelhetnék, hiszen a román régészet „... a dákoromán kontinuitás propagálása miatt a balkáni vlachok mögül képletesen szólva kihátrált", vö. Takács M., A balkáni vlachok kutatásának régészeti területe. In: TENEIIA. Tanulmányok Bollók János emlékére. Szerk.: Horváth László, Laczkó Krisztina, Mayer Gyula, Takács László Budapest (2004). 268-269. 47 Boia is hangsúlyozza, hogy a kérdés vizsgálatára leginkább hivatott nyelvészetet háttérben szorították, 1. L. Boia: Történelem és mítosz i. m. 52. 48 Miskolczy A.: Románok i. m. 7.
