Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az 1505-ös rákosi országgyűlés és a szittya ideológia 361
366 KUBINYI ANDRÁS tározat szerzője, ennyiben tehát igazat adhatunk a különben nagymértében megbízhatatlan Istvánffynak.3 6 Egyedül Bartoniek vonta kétségbe Werbőczy szerzőségét, mert szerinte „sem stílusa, sem tartalma nem az ő jogászi gondolkodására vall".3 7 A mégis Werbőczy által fogalmazott rákosi végzés formailag különös alkotás. Az oklevelet a név szerint felsorolt főpapok, bárók, előkelők és nemesek adták ki, a korroborációs formula szerint a főpapok és bárók saját címeres pecsétjükkel, az előkelők és nemesek pedig Perényi Imre nádor, valamint Szentgyörgyi Péter gróf országbíró és vajda pecsétjével erősítették meg. Az intituláció először kilenc püspököt és a vránai perjelt sorolja fel, majd egy item szócskával kezdve következik 31 báró. Köztük épp úgy találunk úgynevezett igazi bárókat, tehát országos főméltóságokat, mint nagybirtokos mágnásokat. Egy necnon kötőszóval először nyolc tekintélyes nemes, majd az alnádor, alországbíró és a négy ítélőmester következik. A nyolc nemes közt van a Szörényi, nándorfehérvári és szabácsi bán, valamint a budai várnagy, végül négy előkelő cím nélkül. Őket követi egy újabb necnon után további nyolc előkelő nemes neve, köztük a csongrádi ispán, valamint a tatai és komáromi várnagy, a többinél nem adják meg a rangot. Nem tudjuk, hogy az előkelők két csoportját milyen alapon különböztették meg egymástól. A Pakosi családból például Mihály az előkelők első, Albert a második csoportjában foglalt helyet. Ezt újra item szóval bevezetve követi 53 megyéből 126 névvel felsorolt nemes. Összesen tehát — a vránai perjellel együtt — 10 főpap, 31 báró, 22 nemesi előkelő és 126 — a megyéket képviselő — nemes vett részt a végzés kiadásában, azaz összesen 189 személy. Az okmány két eredeti példányban maradt fenn, az egyiken — Fraknói szerint — eredetileg 62, a másikon 41 pecsét mutatható ki.3 8 Az előbbi azonos lehet az Országos Levéltárban található 60 pecsétes példánnyal.3 9 A pecsétek száma alapján valószínűnek ítélhető, hogy az okmányt a főpapokon és bárokon kívül az előkelők is megpecsételték. Ezen kívül Szentgyörgyi Péter országbíró az egyes megyék megnevezett követei kérésére átírta a korábban az országgyűlés előtt a nép nyelvén megmagyarázott végzést. Legalább tíz megye,4 0 valamint a szlavóniai követek számára kiadott országbírói átiratot ismerjük.4 1 Nagyon kevés középkori törvényhozási emlékünk maradt fenn ilyen nagy számban, sajnos, nincs kritikai kiadása. Szövegét, valamint a Bereg megye számára készült 36 Stephanus Katona: História critica regum Hungáriáé. Ord. XVIII. Budae 1792. 423.; Istvánffy Miklós: Magyarok dolgáról írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Sajtó alá rendezte Benits Péter. (Történelmi Források I.) Bp. 2001. 110. — Istvánfiy ugyan csak arról írt, hogy Werbőczy hirdette ki a végzést, ezért azonban nem jár adó. Szerzőségét már Fraknói bizonyítottnak vélte (Fraknói VT: Werbőczi i. m. 42-46.). 37 Bartoniek E.: A királyi hatalom i. m. 494. (1. sz. jegyz. ). 38 Fraknói V.: A magyar királyválasztások i. m. 239. (332. sz. jegyz.). 39 DL 39 335. 40 Az általam ismertek: Árva (Iványi Béla: A körmendi levéltár Memorabiliái. [Körmendi Füzetek 2.] Körmend 1942. 27., 40. sz.); Bereg (DL 84 742.); Borsod (DL 46 733.); Győr (DL 88 940.); Heves (DL 22 559.); Szepes (DL 39 331.); Valkó (DL 39 332.); Vas (DL 21 520.); Zala (DL 39 333.); Zemplén (DL 39 334.). 41 Joannes Kukuljeuic aliter Bassani de Sacchi: Jura regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Privilégia et libellâtes regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Zagrabiae 1862. 254-259.
