Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Gerics József-Ladányi Erzsébet: 11. századi történeti események középkori történetírásunkban 349
11. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ESEMÉNYEK 355 lószínűbben a XII. század közepi pápai oklevelek" hatására akarta visszavezetni a magyar kancellária gyakorlatában. Erre bizonyítékul II. Ince pápa 1140. évi okleveléből idézett. Ezt a formulát Leo Santifaller a későbbi litterae cum filo serico alkatrészeként kb. 1100-tól figyelte meg.25 1966-ban Kristó véleményét úgy fogalmazta meg, hogy a „legkorábbi történeti munkánkban olvasható mintát, példát szolgáltató oklevelek nem keletkezhettek 1146-1158 előtt és 1171-1178 után, vagyis azoknak II. Géza és III. István korában kellett íródniuk".26 Ezt az álláspontját 1994-ben arra módosította, hogy az Annales Altahenses használatát már nem a 12. század közepén, hanem a jelenlegi feltevése szerint a 13. század elején működött („áthelyezett") magyar krónikásnak tulajdonította.2 7 Kristónak ez az utóbbi véleménynyilvánítása (tudniillik a scmcíio-formula krónikában való feltűnési idejéről) azért is meglepő, mert kifejti: „... a scmcíio-formula (anathema és mulcta) III. Béla alatt kiment a divatból, ámbár fő elemei már az 1117-1121 közti almádi alapítólevélben megtalálhatók".28 Különösen elfogadhatatlan és önmagának mond ellen ennek a krónikarésznek 13. század elején írt állítólagos történeti műből való származtatása, amikor Kristó szerint a sarccíio-formula (anathema és mulcta) III. Béla alatt (vagyis 1196 előtt!) kiment a divatból. Gerics 1974-ben azt is megállapította, hogy a németek és András békekötésének 1058-ra jegyzett előadásánál az altaichi évkönyv olyan corrobaratioformulát (ut haec verior firmiorque haberetur) alkalmaz, amely aránylag gyakran része III. és IV Henrik okleveleinek. Származhat tehát a Horváth János által következtetett békeoklevélből. Ezzel párhuzamosan a magyar krónikás ennek a feltett békeoklevélnek másik részét, a sanctiot foglalhatta gestájába.29 Gerics következtetésének az Annalesre vonatkozó részét Kristó helyeselte, ám a krónikában szereplő anathema-formulára sem Horváth Jánosnak, sem Gerics Józsefnek a korábbi német gyakorlatból nem sikerült (Kristó számára) „meggyőző példát" felhozni a korszakból. Azaz szerinte nincs bizonyíték a Horváthtól említett békeoklevél egykori meglétére.3 0 A meglepő mozzanat az álláspont-változtatásnál itt a német hatás Kristó általi hirtelen, váratlan kizárólagos szerephez juttatása a Gerics érvelésében említett fontos és lehetséges 11. századi pápai okleveles hatás helyett. A 12. 25 Leo Santifaller: Beiträge zur Geschichte der Kontextschlußformel der Papsturkunden. Historisches Jahrbuch 57. (1937) 253. skk. 26 Kristó Gy.: Korai levéltári i. m. 11. 27 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 128. 28 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 60. — Az almádi oklevél sanctio-ja: ,,... perpetuo subiacerent anathemati et ante omnipotentis Dei conspectum ... rationem reddituri existant — Szentpéteiy Imre: Az almádi monostor alapító oklevele II. István korából. Magyar Nyelv 23. (1927) 364. Felhívta az oklevélre a figyelmet Gerics József, 1. Gerics József: A krónikakutatás és az oklevéltan határán (A 90. krónikafejezet kritikájának egyes módszertani vonatkozásairól). Irodalomtörténeti Közlemények 78. (1974) 287., ugyanitt azt is megállapítván, hogy a C-hez hasonló hangzású formulának (a veszprémi püspök által írt) almádi oklevélben olvasható alakja olyan szövegezésű, amelynél közelebb később sem fejlődik a krónikában olvasható változathoz. 29 Gerics J.: A krónikakutatás és az oklevéltan i. m. 282. (4. sz. jegyz.). 30 Kristó Gyula: A történeti irodalom i. m. 59.
