Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Gerics József-Ladányi Erzsébet: 11. századi történeti események középkori történetírásunkban 349

11. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ESEMÉNYEK 353 tesítése biztos jele annak, hogy a legendaszerző értelmezte, magyarázta az olvasó részére a krónika homályos, nehezen érthető kifejezéseit.1

7 Az 1050-es évek eseményeinek, köztük a III. Henrikkel vívott háborúknak krónikáinkban rögzített előadása biztosan megállapítható mintául szolgált István 1030. évi, II. Konrád feletti győzelmének megörökítéséhez a Legenda maior S. Stephaniban. István nagyobb legendáját 1080 táján szövegezhették. Ez annyit mindenképpen igazol,*hogy az 1050-es évek történetét a krónikák 1080 körül már tartalmazták.18

Azonban ennél közelebbi, hozzávetőleges terminusra is hivatkozhatunk. Mindenek előtt ifj. Horváth János érvelését kell említenünk. Régebbi történetkutatókkal egyetértve, különösen hangsúlyozza: az 1055. évi tihanyi oklevélben név szerint említett személyek közül a krónika a Pozsony (1052. évi) német ostrom elleni magyar védelmezőiként kiemeli Márton, András és Woiteh comeseket, a magyarok (1051. évi) sikeres hadicselének főrészeseként pedig Miklós püspököt. A krónika szerint Miklós írta a magyarok megbízásából a Henrik nevében szóló és Gebarth regensburgi püspököt haza parancsoló oklevelet. Miklósról a tihanyi privilégium ezt mondja: „ezt a kiváltságlevelet a szentséges életű Miklós főpap szerkesztette, aki abban az időben a nótárius feladatát látta el a királyi udvarban." A krónikában a Gebarth hazatérését eredményező állítólagos császári oklevél szerkesztőjeként ugyanezt a szerepet töltötte be, a „nótárius feladatát látta el".. A krónikában itt olyasvalaki szólalt meg, aki személyesen ismerhette Miklóst és tevékenységét. Ennek kimondása Horváth János el nem vitatható érdeme, a következetett békeoklevél formuláinak a krónikából való kielemzésével együtt.1

9 A magyar gesta-írónak itt már nem állt rendelkezésére az Annales Altahenses biztos kronológiája. Ennek a hiánynak szembetűnő jele, hogy a krónikás felcserélte egymással Henrik 1051. évi dunántúli hadjáratának és Pozsony 1052. évi ostromának időrendjét, valamint több más esemény pontatlan kronológiájú megörökítése. Ezekben a hibákban a vitathatatlanul 11. századi író, Hersfeldi Lambert is osztozik a magyar szerzővel. Az ilyen tévedések az eseményeket átélt, de élményeit némi késedelemmel megörökítő szerzőre vallanak. III. Henrik (valójában 1051. évi) hadjáratának krónika szerinti történetében Miklós püspökön kívül is vannak kétségtelenül hiteles szereplők és mozzanatok. Tudniillik Herimannus Augiensis műve szerint „a császár ... Pannóniába törekedett, s átküldvén Gebarth regensburgi püspököt meg Welf és Bretiszlav hercegeket a Duna északi partjának dúlására, maga pedig amennyire lehetett, készleteit a hajókról 17

A krónika és a legenda idézett helyeinek magyarázatát 1. Gerics József : Domanovszky Sándor, az Árpád-kori krónikakutatás úttörője. Századok 112. (1978) 247-248. 18

István és Konrád háborúja a legendákban: SRH II. 389-390. — Az 1050-es évek eseményei a krónikában: SRH I. 346-351. — A krónika-elbeszélésnek a legendában való alkalmazását megállapította Gerics József, 1. Gerics József: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 22.) Bp. 1961. 19-22. 19

Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 308-315. — A vonatkozó krónikaelbeszélést 1. SRH I. 346-351.; a tihanyi oklevél kiadását 1. Diplomata Hungáriáé antiquissima. Accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé pertinentia I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131). Edendo operi praefuit Georgius Györffy, adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini 1992. (a továbbiakban: DHA I.) 149-152.