Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Gerics József-Ladányi Erzsébet: 11. századi történeti események középkori történetírásunkban 349

Gerics József - Ladányi Erzsébet II. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ESEMÉNYEK KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÍRÁSUNKBAN III. Henrik császár mind Aba Sámuel, mind I. András ellen háborúit nyíltan vagy burkoltan a pannóniai kereszténység állítólagos védelmében viselte. Ilyen vonatkozású, aránylag késői megnyilatkozást tartalmaz Benno osnabrücki püspök (1068-1088) életrajza is, melyet 1090 és 1100 közt írt Nortbert iburgi apát. Eszerint Benno részt vett Henrik kíséretében az 1050-es évek (előadása szerint is sikertelen) magyarországi hadjárataiban. Henrik tudniillik az életrajz szerint „az egész birodalom erejével összegyűjtvén császári hadát a magyarok (Hunnorum) támadásai ellen, elhatározta, hogy ... gőgjüket megalázza és őket szorosan a keresztény hithez kapcsolja {fidei christianae innectere)".] Henriknek legalább Aba Sámuel elleni hadjáratából (1044) lényeges következtetést vont le VII. Gergely pápa is. Ezt kendőzés nélkül megírta 1074. október 28-án Salamonhoz szóló levelében. Ebben Szent Péter és a római egyház Magyarország feletti tulajdonát (regnum Ungarie sancte Romane ecclesie proprium) István állítólagos felajánló cselekményén kívül arra is alapozta, hogy III. Henrik „ezt az országot Péter apostol tiszteletére ([hűbéréül?] in honorem) meghódítván, miután a királyt [ti. Abát] legyőzte és diadalt aratott, elküldte [annak] lándzsáját és koronáját Szent Péter testéhez, és győzelmének dicsőségéért ahhoz jutatta el a királyi hatalom jelvényeit, akit — tudomása szerint — a felette való főség megilletett".2 Gergelynek ez az érve nem bizonyult meggyőzőnek, és aligha számíthatott sikerre Magyarországon, hiszen a 11. század honi szempontból egyik leggyászosabb, megalázó eseményét idézte fel. Még Kálmánnak is értesülnie kellett a keresztes háborúk indulása előtt a német véleményről: „Nincs semmi különbség aközt, pogányokat vagy magyarokat vágnak-e le". Ezen túl a pápa ilyen levele a magyar-német háborúskodások történetében szinte kényszerűen kapcsolta össze a magyarok igazhitűségének és állami önállóságuknak kérdését. Az ország elleni német hadviselést meg kellett fosztani az itteni kereszténység feletti gyámkodás császári igényétől. Ez a körülmény nagy fontosságot kölcsön-1 Vita s. Bennonis episcopi Osnabrugensis. In: Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stiipe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI I—III. Collegit Albinus Franciscus Gombos. Budapestini 1937-1938. (a továbbiakban: Cat. font.) III. 2320. — Bennoról, életrajzáról és annak szerzőjéről 1. Wilhelm Wattenbach - Robert Holtzmann-, Deutschlands Geschichtsquellen im Mittelalter 1/3. Berlin 1940. 578. 2 Das Register Gregors VII. Herausgegeben von Erich Caspar. Berlin 1920. nr. II. 13. 145. — A magyarok leöldösésére vonatkozó, idézendő német véleményt fenntartotta Herimannus Uraugiensis és Annalista Saxo, 1. Cat. font. II. 871 és I. 224.