Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
344 BÁLINT CSANÁD fenntartások felől.34 7 Nem mutattak még rá arra a körülményre, hogy a genetika eredményeit történetileg értékelni csakis a szakirodalom és a módszer ismeretét biztosító történész képzettséggel lehet, illetve szabad. Számolni kell ugyanis azzal, hogy az eddig kapott genetikai eredmények szinte kizárólag modern népességektől származnak, márpedig ezekből az ezer évekkel korábbi népekre következtetni csak nagy körültekintéssel szabad. (Az MTA Régészeti Intézet Archaeogenetikai laboratóriuma ezért specializálódik kizárólag a régészeti korokból származó minták vizsgálatára.) Ezen kívül a mintavétel kiszámíthatatlanul esetleges: maguk a minták több, általunk nem ismert faktortól függnek (csakis a rendelkezésre álló csontanyagból lehet kiválasztani, mégpedig azt is a kutatás pillanatnyi állásához igazodó szempontrendszer szerint, ezenkívül talajkémiai és egyéni okokból nem minden csontból nyerhető ki DNS). Ami e diszciplínának a magyar őstörténet kutatásában való alkalmazását illeti, azzal kapcsolatban nagyon hamar kiderült, hogy nemcsak a hazai közvéleményben és tömegtájékoztatásban, de még kutatók egy részében is túlzottan pozitív várakozás él e módszer alkalmazása iránt, úgymond: „100%-os pontosságú", „természettudományos, tehát biztos". (Mindeközben vannak olyanok, akik — véleményük írásos kifejtése nélkül — tájékozatlanságból, konzervativizmusból elutasítják). Ezért elengedhetetlenül szükséges itt a honfoglalás és Árpád-kori vezetőréteg és a köznép egyáltalán vizsgálható és valaha is várható csontmaradványaival kapcsolatban két történeti körülményre előre fölhívni a figyelmet. 1) Az Árpád-házi uralkodókról pontosan tudjuk, hogy nem voltak tisztán keleti eredetűek (a hamis romantika szóhasználata szerint: „tiszta magyarok"). Az első magyar szentek ugyanis (Imre és László) fele-felerészben idegen vérűek voltak: az egyikük anyja bajor (Gizella), a másikuké lengyel (Richeza) volt. Veszprém hercegnek — Géza nagyfejedelem unokájának — lengyel, Péter királynak pedig velencei volt az apja. Ha netalán rendelkezésünkre állnának az Árpád-házi királyok személy szerint teljes bizonyossággal azonosítható csontjai, akkor a 11. század közepe után uralkodók maradványaiból kinyerhető mitokondriális DNS vizsgálata egytől-egyig nyugati szláv eredetet mutatna ki, lévén valamennyiük ősanyja II. Mieszko lengyel fejedelem lánya! 2) A Kárpát-medencei magyarság ethnikai történetének már a vitathatatlanul legrégibb rétegei is szétválaszthatatlanul sokfélék. Bármily köztudott legyen is, szükséges itt ismételten leszögezni azt, hogy a magyarok már a honfoglalás pillanatában sem voltak — már pusztán az általunk Ethnizität und archäologische Deutung im frühmittelalterlichen England. Studien zur Sachsenforschung 12. (1999) 119. (43. sz. jegyz.). 347 A Patrick Sims-Williams idézett cikkében kifejtett problémákon túl L: Róna-Tas András: Megjegyzések a legújabb genetikai vizsgálatok felhasználhatóságáról. Magyar Tudomány 151. (1990) 918-924.; Chr. Thornton - Th. Schurr: Genes i. m.; Sebastian Brather: Ethnische Interpretationen in der frühgeschichtlichen Archäologie. Ergänzungsbände zum Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 42. Berlin-New York 2004. 610-613. (további irodalommal), 1. még Walter Pohl: Aux origines d'une Europe ethnique. Transformations d'identités entre Antiquité et Moyen Âge. Annales 60. (2005) 191.; Bálint Csanád: A magyar eredetkérdés és a történeti genetika. Magyar Tudomány 2006 (előkészületben)
