Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 339 évtizedben a kutatás eltolódása31 4 a hagyományos feldolgozásoktól31 5 a statisztikai módszerek (Szathmári László31 6 ) és a paleopathológia (Papp Ildikó31 7 ) fokozott bevonása irányába egyben a közvetlen történeti és ethnogenetikai következtetésekről való lemondás31 8 — különben helyeselni való —jelének tekinthető. A történettudomány és a régészet nem tud mit kezdeni az embertan azon megfigyeléseivel, amikor egyazon temetőn belül új népesség felbukkanására mutatott rá.31 9 (Diszciplináris, módszertani elbizonytalanodásunkat fokozza, hogy más esetben pedig a régészet következtetett új népesség megjelenésére, amit viszont az embertan nem igazolt.32 0 ) Ugyanígy történetileg egyelőre értékelhetetlen,32 1 de tényként kezelendő és ezért — módszertani és ethnogenetikai szempontból egyaránt — értelmezésre vár az az embertani megfigyelés, mely szerint a honfoglalás kori népesség egyik alkotóeleme a Fekete- és Azovi tenger északi partvidékével mutat kapcsolatot.32 2 Mindezen bizonytalanságok mellett is leszögezendő: a történeti embertannak természetesen mindig lesz létjogosultsága a nagy lélekszámú temetők egymással történő összehasonlítása, esetleg regionális jellegzetességek megállapítása terén. Nemcsak egy-egy koponya, de még egy-egy temető embertani anyaga alapján is elhibázott volna ethnogenetikai kérdésekhez a bármikori megoldás illúziójával fordulni. A népek örök idők óta és folyamatosan keveredtek egymással. Embertani adatokkal is bizonyítható, hogy ez még az europid és mongolid nagyrassz között is milyen korán megindult: a Tarim-medencében feltárt, méltán 314 Az eredmények, szempontok, módszerek széles spektrumát kínálja: Honfoglaló magyarság - Árpádkori magyarság. Szerk. Pálfi Gyula et al. Szeged 1996. 79-272. 315 Marcsik Antónia: Szegvár-Oromdűlő 10. és 11. századi embertani leleteinek vizsgálata. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve - Studia Archaeologica 3. (1997) 287-292. 316 Szathmáry László: Populációdinamikai szempontok honfoglalás- és Árpád-kori etnogenezisünk kérdéseihez. Déri Múzeum Évkönyve 1977. Debrecen 1978. 143-165. 317 Ildikó Pap: Some Data on the Palaeosomatology of 10-12th Century Hungarians. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 78. (1986) 329-337.; I/o: Oral Pathology and Social Stratification in the Hungarian Middle Ages. Uo. 339-345. 318 Bóna István: Honfoglalás és régészet. Korunk 1996: 8. 36.: „Az embertantól a megelőző nemzedék még túl sokat várt." 319 Just Zsuzsanna: Előzetes adatok 10. és 11. századi népeségek elkülönítéséhez a koponya non-metrikus jellegei alapján. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve - Studia Archaeologica 3. (1997) 323-328. 320 Bende Lívia - Lőrinczy Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve - Studia Archaeologica 3. (1997) 238.; Szathmáry László - Guba Zsuzsanna -Marcsik Antónia: Szegvár-Oromdűlő csontvázleleteinek szerepe a 10-11. századi népesség kontinuitásának megítélésében. Uo. 335-343. 321 Erre mutatott rá Balázs G. Mende: Problèmes d'actualité de l'anthropologie historique du bassin des Carpathes. (Kézirat, a szerző szívességéből olvashattam.) 322 Tóth Tibor: A honfoglaló magyarság ethnogenezisének problémája. Anthropologiai Közlemények 9. (1965) 139-149.; Uő: Az ősmagyarok genezisének szarmata kori etapjáról. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának Közleményei 19. (1969) 85-95.; Ery Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6-12. századi népességeinek embertanához. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (1982L55-57. - Vajon nem áll-e közel ehhez az a genetikai megfigyelés, mely szerint az egyik haplotípus különösen gyakori a mai ukrán, lengyel és magyar népességben? Vö. Ornella Semino et alia: The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective. Science 290. (2000) 1159.
