Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
316 BÁLINT CSANÁD elterjedése pedig népvándorlásnak, „ethnikai kapcsolatnak" tekinthető. Meg lehet tenni, hogy figyelmen kívül hagyjuk az őskor régészetében a kultúra terjedésével kapcsolatban bő félévszázada zajló hatalmas vitát, de az előbbi téves volta azonnal élesen szembeötlik, ha a várhatólag legkönnyebben megragadható oldalt, a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző időszakot próbáljuk vizsgálat alá vetni. Mi sem természetesebb ugyanis azt várni, hogy a Kárpátoktól keletre, a közvetlenül a honfoglalást megelőző régióban és korszakban föllelhetjük a magyarországi leletek közvetlen előzményeit, rokonait, csakhogy ehelyett a szó szoros értelmében is mindössze egy-két sír van, amelyet a honfoglalókkal egyáltalán viszonylag nagyobb eséllyel kapcsolatba hozhatunk.19 1 A tárgyak tipológiájában vagy ornamentikájában megnyilvánuló hasonlóságokkal lehet nagyvonalúan bánni: így bárhol kerül is elő Kelet-Európában a 10. századi magyar leletekhez, ornamentikához hasonló tárgy, lett légyen az egy hamvasztásos mari temető a Felső-Volga vidékén, az Észak-Kaukázusban adige területen feltárt kurgán melléklete, vagy baskír területen talált sírlelet, az vagy valamilyen magyarázat segítségével mindig beépíthető az érvényes magyar őstörténeti modellbe. így minden lelet esetében lehet hivatkozni ,^íagna Hungaria szomszédságára" vagy „magyar hatásra", a kaukázusi őshaza gazdag történeti irodalmára (ez utóbbi már önmagában biztosíthatja a tudományosság látszatát), utalni az őshazában hátramaradottakra, akikkel még Julianus is a magyar tudati voltukban találkozott, stb.) és mindig lehetséges az újabb leletek alapján mind újabb és újabb történeti interpretációkkal előállni. László Gyula meghirdette ugyan a „kétféle irányban (értsd: a honfoglalástól visszafelé és a ősidőktől a honfoglalás felé) történő nyomozás" módszerét (nem dolgozta ki),192 de egyben jelezte annak valószínűleg lehetetlen voltát,19 3 amit aztán a magyar őstörténet más kutatói is megerősítettek,19 4 majd később rámutatott a 9. századi ősmagyar hagyaték meghatározásának zsákutcájára is.19 5 A magyar őstörténet régészeti kutatása nála magától értetődő módon: minden elemzés és bizonyítás nélkül épült arra az elterjedt előfeltételezésre, hogy a régészeti kultúrák és jelenségek ethnikai tartalmúak,19 6 és — ez a második előfeltételezés — hogy az utóbbiak folytonossága egyben ethnikai folytonosságnak tekinthető. Csakhogy a Kelet-Európában talált magyar típusú leletekkel kapcsolatban a Tér és az Idő által támasztott akadályok nem hidalhatok át. Ha ugyanis az imént említett le-191 A. Róna-Tas: Ethnogenesen i. m. 127.; Bálint Csanád: A 9. századi magyarság régészeti hagyatéka. In: Honfoglalás és régészet. Szerk. Kovács László. Bp. 1994. 39-46. 192 László Gy.: Magyar őstörténet i. m. 193 Uo. 463. 194 Hajdú Péter és Moór Elemér hozzászólása, 1. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának Közleményei 5. (1954) 480., 484-485.; Róna-Tas A.: Honfoglaló magyarság i. m. 118.; Makkay János: Az indoeurópai nyelvű népek őstörténete. Bp. 1998. 418-420. 195 László Gy.: Őstörténetünk i. m. Bp. 1961. 8-13. 196 A kutatás teljesen figyelmen kívül hagyta a vitaülést vezető Banner Jánosnak, az őskori régészet nemzetközi szaktekintélyének kritikai észrevételét: „... László Gyula kihagyta előadásának azt a részét..., hogy meddig mehetünk el egy kultúra értékelésével, a néppel való azonosítás szempontjából." A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának Közleményei 5. (1954) 488.
