Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Pastor; Peter: Magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok 1935-1941: meghiúsult újbóli közeledés 199
MAGYAR-SZOVJET DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1935-1941 217 alól, melyet kétmillió bolsevik erőszakolt rájuk. A Führer döntése elhozza a békét, mivel Anglia és az Egyesült Államok kénytelen lesz felismerni, hogy Németország immár katonailag legyőzhetetlen, valamint Oroszország gazdag nyersanyagkészleteinek és termékeny mezőgazdasági területeinek birtoklásával bebiztosította magát hadseregének gazdasági és élelmiszerrel való ellátását illetően".98 Horthy ujjongott, ám Magyarország csatlakozásáról nem beszélt.9 9 Bárdossy még megfontoltabb volt. Bár Románia a támadás napján hadat üzent a Szovjetuniónak, Bárdossy másnap csupán a diplomáciai kapcsolatokat szakította meg Moszkvával. 10 0 A döntésről Vörnle tájékoztatta Saranovot, s azt jelentéktelennek igyekezett feltüntetni. A szakítás — mondotta — csak ideiglenes, hasonlóan az 1939 februári szovjet eljáráshoz.101 Az igen enyhe lépést Bárdossy azzal próbálta Berlinben elfogadtatni, hogy az a németek számára előnyt hozhat. A kormányülés után fogadott Erdmannsdorffot arról győzködte, hogy „hírszerzési szempontból a német kormánynak kellemes lehetne, ha a magyar követ és katonai attasé Moszkvában maradna és onnan bizonyos tájékoztatásokat adhatna a helyzetről".10 2 Ugyanaznap Moszkvában Molotov Kristóffyt Magyarország terveiről kérdezte. Visszatérve az 1940. április 13. előtti szovjet állásponthoz kijelentette, hogy a Szovjetuniónak nincsenek követelései, illetve agresszív szándékai Magyarországgal szemben és a Szovjetunió nem ellenzi a Romániával kapcsolatos magyar követeléseket. Ezzel érzékeltette, ha Magyarország kimarad a háborúból, a Szovjetunió támogatni fogja a magyarok igényét Dél-Erdélyre, melyet a második bécsi döntés a Román állam fennhatósága alatt hagyott. Válaszában a magyar követ arról beszélt, hogy a sajtóban és rádióban közreadott jelentések szerint Magyarország nem szándékozik hadba lépni a Szovjetunió ellen.10 3 Június 24-én Molotov beszélt Grigore Gafencu tovozó román követtel. Tájékoztatta, a szovjet kormány „nem felejti el, hogy Románia a németek oldalára állt" és hozzátette, hogy a barátságos Szovjetunió nem érdemelte meg a román agressziót.10 4 Fontos megemlítenünk azonban, hogy Erdély megmaradt részének elvesztése, mint jövőbeni büntetés Románia részére, nem került szóba fenyegetésként. Június 25-én Molotov elhárította a Kristóffy által kért újabb találkozót, ezért a magyar követ Visinszkijjel folytatott tíz perces megbeszélésén tárgyalta meg a magyar követség kiürítésének főbb részleteit. Főnökéhez hasonlóan a helyettes népbiztos is a a magyar kormány háborús szándékait tudakolta. Kristóffy azt felelte, hogy „nem esett szó háborúról".10 5 Az ismételt érdeklődés arra ä8 Wilhelmstrasse 412. sz., DGFP D 12. köt., 1077-1078., Dombrády 2000, 135. 99 Thomas L. Sakmyster: Admirális fehér lovon. Helikon, Bp., 2001, 246-247, Nándor Dreisziger: Hungary Enters the War: March-December, 1941. In: Nándor Dreisziger (szerk.): Hungary in the Age of Total War (1938-1948.)(Boulder, CO, East European Monographs, 1998.), 66-67. 100 Ullein-Reuiczky Antal: Német háború - orosz béke. Európa, Bp., 1993, 93-95., Pritz Pál: A Bárdossy-pen Kossuth, Bp., 2001, 38. 101 Péter 1979, 135. 102 Juhász 1982, 1214. 103 Uo., 344. o.; Ministerstvo Inostrannykh Del Rossiiskoi Federatsii: Dokumenty, 24. kötet: 22 iyunya 1941-1 yanvarya 1942 (Moscow, Mezhdunarodnye otnosheniya, 2000.), 35-36. 104 Uo., 31-32., Grigore Gafencu: Prelude to the Russian Campaign (London, F Mullen, 1944.), 308-309. 105 Pastor 1992, 315-317.; Dokumenty, 24. kötet: 35-36.
