Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv és a "Népinémet Bajtársak" viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok Gratz irathagyatékából 161
176 TILKOVSZKY LÓRÁNT ragaszkodni, mind a saját befolyást az UDV-ban maradéktalanul érvényesíteni. Az érdemi követelésekért Jakob Bleyer is harcolt, anélkül hogy azokat érvényre tudta volna juttatni. Igen, azzal is kiegyezett, hogy az UDV-ban a kormány képviselői ülnek, és őt ott ellenőrzik. Hogy Jakob Bleyernek sikerült az UDV-ban csaknem teljesen felülkerekednie és a kormányzat képviselőinek szerepét eljelentéktelenítenie, személyes sikere, kimagasló vezetői képességének hatása volt. De tartalmilag és formailag Bleyernek is ki kellett egyeznie a kormány képviselőivel. Természetesen jogos az UDV autonómiájának követelése. Ezt állandóan hangsúlyozzuk és hangsúlyozni is kell. Amikor azonban a Basch-Husscsoport azt követeli, hogy olyanok vegyék át a vezetést, akiket a nép szabadon választ meg erre, akkor az olyan követelés, mely minden erkölcsi igazsága ellenére nem számol a magyarországi élet realitásaival. Ténylegesen tehát ez a követelés nem áll meg az együttműködés feltételeként. A megegyezés célja csak az lehet, hogy a Basch-Huss-csoport számára biztosítsa az őt megillető befolyást az UDV vezetőségében és ezzel a magyarországi németség vezetésében. A kimondott kormányképviselők szerepe, akiknek nincs közük a németséghez, akikkel azonban mégis ki kell egyezni, külön fejezetetjelent. Nem ugyanabba a fejezetbe tartoznak az UDV azon személyiségei, akik ma vezető szerepet visznek, akikkel a Kameradschaft ugyan szemben áll, akiket azonban múltjuk és érzésviláguk miatt a németség hivatalos képviselőinek kell tekinteni. A megegyezés tartalma az lenne, hogy ezekkel az emberekkel közös platform jöjjön létre a közös munkára való összefogás érdekében. Három csoporttal van tehát dolgunk: a Basch-Huss-csoporttal, a németség Gratz mögött álló hivatalos képviselőivel és végül harmadik csoportként a kimondott kormánymegbízottakkal. Az UDV sajátossága miatt, valamint amiatt a különleges szociológiai helyzet miatt, mely a magyarországi németségre jellemző, nem szabad megtörténnie, hogy bármelyik irányzat is fellépjen a vezetésben való totalitás igényével. Más szóval: a Basch-Huss-csoport nem tűzheti ki célul maga elé, hogy mindenkit kiszorítson a népiségi munkából, aki nem ért egyet vele. E kérdés megítélésében egyáltalán nem irányadó, hogy az egyik vagy a másik csoportnak vannak jobb, helyesebb alapelvei. Ami ma Magyarországon egyedül irányadó: az egész németséget fel kell ölelni, és minden intellektuális erőt, mely megérti a németség völkisch igényeit, össze kell fogni a közös munka érdekében. Egy népcsoport, mely olyan szinten gyenge, mint a magyarországi németek, mely még egyáltalán nem vált öntudatos népcsoporttá, nem engedheti meg magának, hogy hátán világnézeti harcokat vívjanak. Az ilyen világnézeti harcoknak ebben az esetben háromszoros hatásuk van. Megakadályozzák a teljes németség összefogását, mert a népiségében még gyenge rész egyáltalán nem képes ezekben a kérdésekben állást foglalni. Ez feltehetően elvész a népiségi munka és a népcsoport számára. Az a rész, mely már völkisch öntudatra ébredt, a harcban azonnal szétszakad. Végezetül — és talán ez jelenti a legnagyobb kárt — az intellektuális erő egy részét egészében kitaszítják a mozgalomból, így aztán az a mozgalom számára elveszik. A harcot vezető rész ugyancsak megosztott. Eléggé nyilvánvaló, hogy ily módon aligha képviselhetők sikeresen a népcsoport érdekei. A világnézeti harc egyetlen népcsoportnál sem kívánatos, de mégis nagy
