Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv és a "Népinémet Bajtársak" viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok Gratz irathagyatékából 161
166 TILKOVSZKY LÓRÁNT az e két téren elért sikerek láttán a magyarországi németség tömegei be fogják látni a Népművelődési Egyesület által követett, a magyarsággal való megértést kereső irányzat helyességét. Ezek a remények azonban sajnálatos módon nem valósultak meg. Az egyesület szervezetének további kiépítése mind a mai napig állandó nehézségekbe ütközik, mert az egyesület tagjait a vidéken házkutatásokkal, beidézésekkel, vizsgálatok elrendelésével, stb. állandóan zaklatják, kiadványainak terjesztését sok helyen megakadályozzák, és azok az ígéretek, amelyek szerint a radikális elemek eltávolítása után a hatóságok maguk fognak közreműködni abban, hogy a rájuk hallgató komoly és megbízható elemek vegyék kezükbe az egyesület szervezeteinek megalakítását és azok vezetését, nincsenek beváltva, sőt ellenkezőleg, a hatóságok a legtöbb helyen ma is mindent elkövetnek, hogy a rájuk hallgató elemeket az egyesülettől távol tartsák. Az iskolakérdés megoldása, mint ismeretes, részben egyes alsóbb hatóságok, részben a papság ellenállása2 miatt szintén igen kevéssé kielégítő módon halad előre. így tehát a Magyarországi Német Népművelődési Egyesületben beállott szakadás folytán bekövetkezett ugyan, amitől tartani kellett, tudniillik a német kisebbség széles tömegeinek propagandisztikus felizgatására irányuló törekvés, de nem következett be az, amivel ezt a káros hatást ellensúlyozni lehetett volna, tudniillik a magyarországi német kisebbség jogos — és a kormány által is jogosnak elismert — kívánságainak kielégítése. Ma sem volna lehetetlen az úgynevezett „volksdeutsch" csoport akciójával eredményesen megbirkózni, ha a kormány megtalálná annak módját, hogy a hatóságokat, különösen a jegyzőket és csendőrséget, papságot, valamint a tanügyi személyzetet rábírja annak az ellenséges magatartásnak az abbahagyására, amelyet ez idő szerint a német kisebbség törekvéseivel szemben általában és a Népművelődési Egyesülettel szemben különösen követnek. Az eddigi tapasztalatok azonban kétségessé teszik, hogy a kormány ez irányban kifejtett törekvései hamarosan célt fognak-e érni, és amíg ez meg nem történik, addig számolni kell azzal, hogy a magyarországi német kisebbségben a radikális jelszók befogadására való fogékonyság mindinkább növekedni fog, ami annál inkább aggályos, mert ismeretes, hogy a „volksdeutsch" csoport egészen rendszeresen foglalkozik olyan agitátorok felnevelésével, akik azután különböző szabad foglalkozásokban az egyes németnyelvű vidékeken fognak letelepedni, hogy onnan folytassák a berlini körök által előírt irányban az állandó agitációt.3 Ebben a helyzetben kötelességszerűen foglalkozni kellene azzal a kérdéssel, vajon nem volna-e lehetséges a magyarországi német kisebbségen belül az egységet kompromisszumos úton oly módon helyreállítani, hogy a „volksdeutsch" csoport külön akciója megszűnnék, természetesen anélkül, hogy ez a kompromisszum bármi olyat foglalna magában, ami a magyar közvéleményt felingerelhetné, és ezáltal fokozná azokat az akadályokat, amelyek az 1935. évi iskolarendelet végrehajtásának, sajnos, még mindig útjában állanak. Egy a magyar érdekeknek megfelelő kompromisszum a német kisebbségen belül valószínűleg elérhető volna abban a pillanatban, amikor a német kormányt rá lehetne bírni arra, hogy eltiltsa egyes német társadalmi egyesületeknek arra irányuló törekvéseit, hogy Magyarországon fizetett bizalmi férfiaik legyenek, akiknek tevékenységét, ha nem is az egyes részletekben, lényegében