Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
GRATZ GUSZTÁV A BRESZT-LITOVSZKI BÉKETÁRGYALÁSOKON 153 ak. De a német újságírás is erősen át van itatva balti elemekkel. Ók a németországi közvéleményt fokozatosan ebben az irányban befolyásolták. A főhadiszálláson is van balti befolyás: Hindenburg55 egyik veje balti. Ehhez jön az udvar: számos udvarhölgy rokonsági kapcsolatai a balti bárókhoz, akiket Oroszországban zaklattak és kifosztottak, és akiknek panaszlevelei a császár elé jutottak. A császár azon összefüggések iránt is élénk érdeklődést mutat, amelyek a baltiak és a németek között a középkorban — különösen a német lovagrend korában — fennálltak. Ehhez járult még az a benyomás, amelyet a császár a Rigában tett látogatásáról vitt haza, ahol német nők borultak a lába elé, és az orosz iga alóli felszabadulásukat kérték. Mindez együttesen hatott, amikor megszülettek a határozatok a német területi követelésekről. Harcolni ezen áradat ellen lehetetlen. Még felvetem a kérdést, hogy nem lehetne-e a Moon-Sund-szigeteket legalább felosztani, úgy hogy Ösel5 6 a Német Birodalomnak, Dagö pedig Oroszországnak jusson. Kühlmann viszont úgy véli, katonai megítélés szerint a szigetek összefüggő egészet képeznek, amelyet nem lehet felosztani. Én azt felelem, hogy ugyan a katonai dolgokhoz nem értek semmit, de a legrosszabb esetben a szigetek felosztásával megvalósulna, hogy sem Pétervár, sem Riga nem lenne fenyegetve, a szigetek felosztása ezért bizonyos mértékig a semlegesítésükkel lenne egyenértékű. Kühlmann azt mondta, tegnap még ő is ilyen megoldásra gondolt, ma, Vilmos császár táviratának megérkezése után, ez merő lehetetlenség. Még egy bizottsági ülést kellett tartani, hogy megállapítsuk, nem jött létre megegyezés. Von Rosenberg követ valóban előadja még Németország egész Livonia és Észtország elcsatolására vonatkozó kívánságát. Én igyekszem az ülést a lehető leghamarabb berekeszteni, mert miután a legcsekélyebb kilátás sincs kompromisszumra, az ülés tulajdonképpen fölöslegessé vált. Röviddel azután kezdődött a fődelegátusok utolsó találkozója. Általános érdeklődés fogadja, mert még mindig nem lehet tudni, mit határoznak az oroszok. A feszültség akkor éri el tetőpontját, amikor Trockij veszi át a szót és kijelenti, eljött a döntés órája. Fátyolos hangon beszél, de beszéde során éles hangokat is megüt, és mond néhány keserű igazságot. Ennek ellenére az egész beszéd alatt az volt a benyomásom, hogy a végén azt mondja, meghajolnak az adott helyzet előtt és alávetik magukat a győzők követeléseinek. A végén elérkezett a nagy drámai pillanat: kijelentette, Oroszország befejezi az ellenségeskedéseket, de nem köt békeszerződést. Ezzel felállt, és a többi orosz delegált kíséretében elhagyta a termet. Az első pillanatban általános megdöbbenés uralkodik. Trockij bejelentése különös helyzetet teremtett: az Oroszországgal való ellenségeskedést befejezettnek tekinthettük, de nem volt békeszerződés, amely a központi hatalmak és Oroszország közötti viszonyt szabályozhatta volna, és ennek következtében számos kérdés nyitva maradt. Ilyen körülmények között a központi hatalmak 55 Paul von Hindenburg (1847-1934) német tábornagy, köztársasági elnök (1925-1934). Az első világháborúban előbb a keleti front főparancsnoka, majd 1916 augusztusától a német hadsereg vezérkari főnöke volt. 56 Észt neve: Saaremaa.
