Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova; Olga: Hazafiság a lojalitás jegyében. A Theresianum magyar növendékei és a bécsi udvar 1503
A THERESIANUM MAGYAR NÖVENDÉKEI ÉS A BÉCSI UDVAR ' 1507 Az uralkodónő személyes jelenléte a nyilvános vizsgán nagy jelentőségű, kegyes gesztus is volt, mégpedig nem kis mértékben a vizsgázó szülei felé. 1766-ban ifjabb Brunswick Antal, aki kiválóan vizsgázott német természetjogból (a kollégium rektora nem is mulasztotta el, hogy erről személyesen írjon az apjának), az uralkodónő kezéből vehette át az ilyenkor szokásos ajándékot (aranyláncot). Sőt Brunswick abban a megtiszteltetésben is részesült, hogy Mária Terézia kérdést intézett hozzá a „kedves papa" egészségi állapota felől. A királynő, megtudva, hogy az idősebb Brunswick (a Helytartótanács tanácsosa) komolyabb lábfájdalomban szenved, mindenki füle hallatára azt tanácsolta, hogy a magyar csizma helyett hordja inkább a kényelmesebb német lábbelit.1 6 Igaz, az uralkodónő nem minden esetben tudott személyesen megjelenni a nevét viselő kollégium vizsgáin, ezért a legkitűnőbb hallgatókat a sikeres vizsga után alkalmanként külön audienciára hívták meg Schönbrunnba, mint például 1755-ben. Akkor öt ifjú nemest, többek között Fekete György királyi személynök (és későbbi magyar alkancellár)16 fiát, Jánost, — ha hihetünk a Wienerisches Diarium tudósításának — az uralkodónő úgymond személyesen „vizsgáztatta le" történelemből, kronológiából, geometriából, hidraulikából, etikából, vagyis azokból a diszciplínákból, amelyekből éppen ekkor kaptak dicséretet tanáraiktól a diákok a Theresianum falai között.17 A fiatal növendékek számára az uralkodónő színe előtti megjelenés egyúttal lehetőséget biztosított arra is, hogy demonstrálhassák gáláns viselkedésüket és műveltségüket, megmutathassák a képességüket arra, hogy buzgó és kompetens állami szolgáló lehet belőlük, és tanúbizonyságot tegyenek feltétlen hűségükről, méltóvá válva ezzel arra, hogy a bőkezű uralkodó „felséges figyelemében" részesüljenek. Mária Terézia részéről ezen eseményeken az az uralkodói törekvés nyilvánult meg, hogy alattvalóinak szeretett anyja lehessen, aki még legapróbb személyes gondjaikra is figyel. A növendékek bészédei és szüleik kérvényei bővelkednek a korra jellemző „anyai gondoskodás", „anyai bőkezűség", „császári-királyi anyai kegy" kifejezésektől, ami jól érzékelteti, hogy az uralkodónő e törekvésével ők is tisztában voltak. Általában az uralkodó „atyaként" való megjelenítése ahhoz a középkori szemlélethez nyúlt vissza, amely a társadalmat olyan patriarchális hierarchia formájában írja le, amelynek alapját az egyes családok fejei alkotják, és a csúcsán a „haza atyja" (Landesvater), azaz a monarcha trónol.18 Nem véletlen, hogy 1766-ban a természetjog, matematika és történelem nyilvános vizsgáján Mária Terézia jelenlétében báró Josef Peckler növendék összehasonlította a „legmélyebb hódolat érzését, amelyet a vazallus táplál a kitűnő uralkodónő iránt, a fiúnak az apja [kiemelés tőlem - O. Kh.] iránt érzett leggyengédebb szeretetével".1 9 A királynő ezt az imázst, melyet nőként és anya-15 Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL); Családi levéltárak P 68, Brunswick család, 2. cs., Évrendezett iratok, 1766. szeptember 9-i levél. 16 Pályájára 1. Tuza Csilla e számbeli életrajzi vázlatát. 17 WD 70. (1755). 18 Geschichtliche Grundbegriffe. Historisches Lexikon zur politisch-sozialen Sprache in Deutschland. Hrsg. Otto Brunner u. a. Stuttgart 1992. Bd. 4. 175. 19 WD 7. (1766).
