Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
A HABSBURG ÉS AZ OSZMÁN BIRODALOM A KARLÓCAI BÉKE UTÁN 1495 Ekkor a pasa azzal állt elő, hogy a Portától kapott parancs értelmében kísérje le őt és a temesvári főbírát a határhoz. Erre ismét kategorikus volt a válasz: Magsilinak mint a határkijelölésre kirendelt császári biztosnak már semmi dolga nincs a határ menti pasákkal, és még kevesebb akármely oszmán bírával, és amit személyesen meg kellett tennie ez ügyben, azt a békepontok értelmében már elintézte a Porta által kinevezett határkijelölő biztossal, a császár határozott parancsa és az erdélyi kormányzó személye nélkül amúgy se mozdulhat. Ekkor a pasa, azért hogy személyesen győződjön meg róla, hogy Ibrahim efendi munkája mekkora kárt okozott a Portának a Vaskapunál,9 6 katonaságával és a főbírával elindult a Márga folyó felé. Marsigli erről azonnal értesítette a hannoveri ezred törzsőrmesterét, de mivel félt, hogy az nem érkezik oda időben Erdélyből, ő maga küldött ötven embert a pasa megfékezésére. Ezek nagyon udvariasan, de határozottan közölték, hogy az erdélyi kormányzó legszigorúbb parancsa az, hogy engedélye nélkül a meghúzott határokat nem léphetik át.9 7 A pasa ekkor, mivel belátta, hogy a határok ügyében semmit sem tehet a két birodalmi megbízott ellen, megint előhozakodott az eldöntetlenül maradt horvátországi Novi kérdésével9 8 és a temesvári bánságon belüli lerombolásokkal, Ibrahim efendit küldvén maga helyett tárgyalni, minden eredmény nélkül. A béke XI. pontja ugyanis kimondja, hogy „ha pedig olyan nagy fontosságú dolgok adódnának elő, melyeket a két fél biztosai nem tudnának elrendezni és megoldani, akkor utalják azokat a két leghatalmasabb császár elé, hogy ők saját maguk találjanak és kerítsenek módot és elképzelést ezeknek az elrendezésére, lecsillapítására, megszüntetésére oly módon, hogy az ilyen nézeteltérések a lehető legrövidebb időn belül nyerjenek elrendezést, s azoknak a megoldását semmi módon ne hanyagolják, és ne húzzák el."99 Másnap Ibrahim pasa — még mielőtt Karánsebesről leadott díszlövésektől kísérve — visszaindult volna Temesvárra, újra visszaküldte a császári megbízotthoz Ibrahim efendit a temesvári főtisztek kíséretében, és elismerte, hogy minden eddigi, Marsigli és társa, Ibrahim efendi ellen felhozott panasza csupán rosszindulatból eredt, így Marsigli is elfogadta az általa a további lerombolások és a katonaság kivonását célzó intézkedésekre vonatkozó pontokat. A pasa engedélyezte továbbá az efendinek, hogy ott maradhasson, és így a két biztos nyugodtan tovább tárgyalhasson. Marsigli a konfliktus ilyetén való elrendezése után megnyugodott, hogy szép lassan talán sikerült a temesvári pasa szemét 96 Itt az erdélyi Vaskapuról van szó, nem a Dunán találhatóról. 97 Marsili, L. F.: Relazioni i. m. 464-465. Marsigli egy hosszú levélben (6. erdélyi jelentés N melléklet: Uo. 480-481) külön is megmagyarázza Ibrahim pasa tettét: az erdélyiek ugyanis tagadják, hogy a határ a Vaskapunál lenne, ürügyet adva ezzel az állandó vitára, és mivel bizonyosan levelezést folytatnak a törökökkel és a lázadókkal (vagyis Thökölyékkel), jó lesz vigyázni velük. Közben Marsigli is ravaszsággal élt: az erdélyiektől kapott török nyelvű dokumentumokat, amelyek a vaskapui határt bizonyítanák, nem akarta visszaadni az erdélyieknek, azt javasolta, hogy mondják azt, hogy elveszett, és ő inkább elviszi a császárnak őket. 98 A problémára 1. még részletesebben alább. 99 Szita L. - Seewann, G. : A karlócai béke i. m. 219.
