Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
A HABSBURG ÉS AZ OSZMÁN BIRODALOM A KARLÓCAI BÉKE UTÁN 1491 lakon túl bármilyen jogi vagy hatalmi igényt támasztani, azt gyakorolni, vagy a másik fél alattvalóit rákényszeríteni akár meghódolásra, valamilyen adó fizetésére, akár múltbelire, akár jövőbenire, akár bármilyen másfajta, emberi ésszel elképzelhető jogcímű adóvégrehajtásra vagy ilyenféle zaklatásra, illetve gyötörni őket; ellenkezőleg, mindenféle viszálykodást igazságosan kell elintézni."82 Ennek fényében talán könnyebben értelmezhető az a tény, hogy e levélről Marsigli még említést sem tett a Lipót császárnak írt jelentésekben, de még csak nem is válaszolt rá, időhúzással akarván elodázni a problémát. A levélváltás folytatódásával a pasa és a császári biztos konfliktusa érezhető módon egyre élesedett. A helyzet elmérgesedése Marsiglinek a császárhoz írt jelentéséből8 3 is világosan kitűnik, sőt fontos háttér-információkkal szolgál a történteket illetően. A császári megbízott rögtön azzal kezdte a jelentést, hogy azért késlekedett a válasszal, mert előbb el akarta rendezni az Ibrahim pasa, volt nagykövet által okozott zűrzavart, akit a legkegyetlenebb, legkötekedőbb törökként jellemez, akit valaha ismert, és le is vonja az egyenes következtetést: mivel a Porta ismerte Ibrahim pasa természetét, nem véletlen, hogy először Bécsbe küldte követként, majd a határra rendelte kormányzónak. Egyértelmű, hogy a törökök soha nem akartak igazán egyezségre jutni.8 4 Az 1701. január 5-én Marsigli kezéhez érkezett levelet8 5 a császári biztos a pasa felfuvalkodott levelének nevezte, és a kormányzó szemtelenségét bizonyítandó mellékelte a császárnak küldött jelentéshez. Ebben a levélben Ibrahim a szokásos rövid üdvözlés után, azonnal számon kérte a császári megbízotton, hogyha tényleg mindig annyira igyekezett betartani a békepontokat, akkor miért húzódott el a határkijelölés két hónap helyett két évig. Megállapítja, hogy igazuk volt a bécsi nagyuraknak, akik azt állították, hogy „Marsigli kapzsisága miatt kellett ennyi halasztást szenvedniük a munkálatoknak," és azzal fenyegetette az olasz grófot, hogy „szégyenteljes cselekedetei" mind ismertté válnak mindkét birodalom főemberei között, amivel nagyon rossz képet alakít ki magáról. Határozottan kijelentette továbbá, hogy a szultán parancsa az, hogy birodalma területén ne állomásozzon idegen katonaság, de ha neki a császártól erre nézve más parancsa van, akkor küldje el azt neki, és ő továbbítja a szultánhoz, akinek a további parancsa alapján fognak akkor eljárni. Ha viszont nincs ilyen parancsa, akkor tizenöt napon belül jelentse a dolgot uralkodójának, és kérdezze meg, hogy bent telelhetnek-e az Oszmán Birodalom területén, majd tudassa vele a választ. Különben pedig hagyja el a katonasággal a török területeket, és ha a lerombolásokat nem tudják végrehajtani, vonuljanak Erdélybe téli szállásra, és akkor folytassák, ha már újra lehet dolgozni. A pasa felajánlotta, hogy megbízatása értelmében a kormányzása alá tartozó emberekkel ő is a határhoz vonul, hogy segítsen a munkálatok végzésében, majd újból nyomatékosan megismétli a tizenöt napos határidőt, hangsúlyozva, hogy a szegény 82 Uo. 217. 83 6. jelentés. 1701. február 21. 84 Marsili, L. F. : Relazioni i. m. 462. 85 BUB Mss. Mars. 65/65. sz. török nyelvű levél, Alvise Wolde olasz nyelvű fordítása. A levél a császárnak írt 6. erdélyi jelentés (1701. február 21.) A jelű melléklete: „Lettera orgogliosa dell'Ibrahim Pasciá al commessario cesareo, segnata col numero 65 nel volume delle lettere turche."
