Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441
A BUDAI KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 1463 nem került. Pfeffershofen nemcsak a tüzérség elszállításáról rendelkezett,112 hanem a helyőrség Szigetvárra történő átvezénylését is felügyelte.11 3 A hadmérnök vezetésével a bombákat végül 1702 novemberében robbantották fel,11 4 míg Pfeffershofen 1702 decemberében jelentette, hogy a föld elterítésén kívül végeztek a munkákkal.116 Sajnos olyan írott forrást eddig még nem sikerült találni, amely részletesen bemutatná, konkrétan mely védműveket rombolták le 1702-ben Székesfehérvárott. A szakirodalom szerint a Budai-kapu előtti nagy hídfőerődöt sikerült lebontani és a várfalakat néhány helyen felrobbantani, valamint a hadianyag zömét Budára szállítani.11 6 A következő esztendő augusztusában az Udvari Kamara pedig már követelte a rombolások számláit, és kérte, hogy az egri prefektusba székesfehérvári és a kanizsai harmincados nyújtsa be a költségkimutatásokat.11 7 A Budai Kamarai Adminisztráció Számvevősége be is terjesztette a részletes költségeket Eger és Székesfehérvár lerombolásáról (Kanizsáról nem érkezett számla). Székesfehérvár és Palota rombolási munkái összesen 2200 forint 14 krajcárba kerültek a kincstárnak.11 8 Ebben az összegben azonban — hangsúlyozandó — nem szerepeltek a személyi juttatások, azaz Pfeffershofen budai parancsnok 2000, Johann Ignatz Freiherr von Kurz, a Budai Adminisztráció elnöke 190, valamint Dumont hadmérnök 570 forintos fizetése, amelyeket a rombolás során végzett munkájukért kaptak. A részleges székesfehérvári rombolások bemutatása után megengedhető annak a következtetésnek a felvetése, hogy a városban lakó polgárok és a katonai-pénzügyi hatóságok érdekei egybeestek. A várfalakhoz szorosan simuló épületek, a városon kívüli hatalmas mocsár mind nehezítették a rombolás szakszerű végrehajtását, miközben a katonaság a korlátozott anyagi lehetőségek miatt nem is vállalkozott volna a vár teljes lerombolásának, a város új alapokra helyezésének végrehajtására. Székesfehérvár így a végrehajtott rombolási munkálatok ellenére olyannyira megtartotta erődítmény jellegét, hogy Bél Mátyás az 1730-as években — ha £öbb helyütt romosán is, de — még mindig épnek és erősnek látta falait és kapuit.11 9 112 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 415. 1702. Sept. No. 214. fol. 606r. 113 Uo. 1702. 'Okt. No. 19. fol. 652v. és MOL E 285 b/28. 1702-1703. No. 142. 1701-ben egyébként több katona is elhagyta a helyőrséget, őket Esztergomba helyezték át. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 412. 1*701. Okt. No. 221. fol. 677v. A spanyol örökösödési háború miatt 1703. május 4-én az utolsó 200 katona is távozott a városiból, így a helyőrséget ezentúl a városi tanács biztosította, amely egyben a három városkapu kulcsait is megkapta. Kállay István: Az 1704 januári székesfehérvári kongresszus. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. Székesfehérvár 1977. 23. 114 ÖStA KAsHKR Prot. Exp. Bd. 415. 1702. Nov. No. 38. fol. 725r. 115 Up. 1702. Dez. No. 212. fol. 822r. 116 Veress D. - Siklósi Gy.: Székesfehérvár i. m. 191-192. és Jenei Károly: Fejér megye a Rákóczi-szabadságharc idején. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. Székesfehérvár 1977. 7. 117 MOL E 1703. No. 340. 118 Uo. 1703. No. 34.1. 119 Bét Mátyás: Fejér vármegye leírása. Ford. Prokopp Gyula. In: Fejér megyei történeti évkönyv 11. Székesfehérvár 1977. 106.
