Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441

1448 OROSS ANDRÁS Az egyes hivatalok bevételeiből nemcsak saját alkalmazottait és az emlí­tett építkezéseket fizette az Adminisztráció, hanem a várparancsnokok asztal­pénzét (Tafelgeld) is. Rendes évi fizetésük általában 600 forint volt, amellyel a kamara mintegy megváltotta a várkapitányok jogát a különböző jövedelmekre (vám, harmincad, só, bor-, sör- és húsmérés, halászat stb.). Igaz több esetben éves csúszásokkal és csak sok utánajárással sikerült ezen összegeket megkapni­uk a kapitányoknak. A budai várparancsnoknak ugyanakkor évente 1200 forin­tot utaltak ki.29 Hasonlóképpen éves járandóságot kaptak az alárendelt hivata­lokjövedelmeiből az egyházak, szerzetesrendek, elsősorban a tizedbérlés miatt. Ugyancsak a kamara állta a vár alkalmazásában álló tüzérek és hadszer­tári alkalmazottak fizetését is. A rendszeres panaszokkal, többször késedelmes kifizetéssel járó zsold Eger, Szigetvár, Szeged esetében a várrombolásokkal pár­huzamosan került át az Udvari Hadi Fizetőmesteri Hivatal hatáskörébe. 1696-ban a hadszertárak vezetői mellett Budán 24, Esztergomban 4, Érsekújváron 6, Székesfehérváron 8, Szigetváron 9, Kanizsán 6, Szolnokon 5, Egerben 12, Sze­geden 6 és Gyulán 6 tüzér bérét állta a kamara, nekik 10 hónapra járó fizetésük 14913 forint volt.3 0 A hadszertári alkalmazottak is gyakran írtak a budai köz­pontnak, panaszkodva járandóságuk elmaradása miatt. A helyőrségek kisebb-nagyobb igényeit is főleg a Budai Kamarai Admi­nisztráció hivatalnokai intézték. Az ő feladatuk volt, hogy biztosítsák a kato­nák pokróc és szalmazsák szükségletét.3 1 Szintén a téli hónapok problémája volt a tűzifaellátás is, amelynek szállítását a kamarának kellett megszerveznie, mint például Szeged esetében, ahová Tokajról úsztatták le az épület- és tűzifát. Külön tételként szerepelt az elszámolásokban a világításra szolgáló gyertya is. Az élelmiszerellátás égető problémáját a kamara az egyházi tizedekből próbálta megoldani. A már a 16. században is alkalmazott gyakorlat szerint bé­relték az egyháztól a tizedet, majd annak beszedése után az egyes élelmiszer­raktárakba szállították a gabonaneműeket. Az összes olyan helyen, ahol a ka­mara tiszttartóságot tartott fenn, egyúttal élelmiszerraktár is volt. A visszafog­laló háború idején az utánpótlás minél jobb megszervezése érdekében elsősor­ban a Duna melletti raktárakat töltötték fel. A béke megkötése után viszont megkezdték — természetesen költségmegtakarítás címén — e raktárak felszá­molását. Leopold Martini, a Főélésmesteri Hivatal számvevője a siklósi, pécsi, kanizsai, vörösmarti körzetek gabonáját 1700-ban már nem a korábban meg­szokott helyre, azaz Mohácsra igényelte, hanem felszólította a provizorokat, hogy Eszékre szállítsák a tizedet.32 A Hadikommisszáriusi Hivatal pedig 1700 29 Összehasonlításképpen Gottfried Franz Freiherr von Eydtner huszti kapitány az 1697. júli­us és 1701. december közötti időszaki'a*8100 forintot követelt a Szepesi Kamarától, azaz évente 1800 forintot! MOL Magyar Kamara Archívuma, E 211, Lymbus, I. series, időrendi sorozat 33. csomó, 1702. év, fol. 160-161. 30 MOL E 286 22. csomó, Vegyes számadások és nyugták, 1697. 31 A beszerzést gyakran hadiszállítók intézték. így 1702-ben Samuel Oppenheimer 1000 pok­rócot és szalmazsákot szállított Győrbe és Komáromba. ÖStA FHKA H KA HFU RN 424. 1702. Dez. fol. 228-232. Szerepére és tevékenységére 1. Szakály Ferenc: Oppenheimer Sámuel működése, külö­nös tekintettel magyarországi kihatásaira. In: Magyar-zsidó oklevéltár. XIV köt. 1742-1769. Szerk. és kiad. Scheiber Sándor. Közreműk. Házi Jenő - Zsoldos Jenő. Bp. 1971. 31-78. 32 MOL E 281 1700. Sept. No. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents