Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
1416 ALMÁSI GÁBOR vele." Legalábbis Forgách így tudta.6 4 Jegyezzük meg, hogy Zrínyi Miklós és Batthyány Ferenc vonakodásának okát éppen Forgách Emlékirataból érthetjük meg: hiába adták korábban támogatásukat a koronázási országgyűlésen, a cserében benyújtott számlát a király egyikük esetében sem egyenlítette ki. A Zsámboky naplójában tükröződő nemzeti retorika felerősödésének személyes okait kutatva még egy nagyfontosságú eseményre kell rámutatnunk, mely személyes ügyből hamar „nemzeti kérdéssé" vált. Forgách életének feldolgozói méltán fektettek erre az eseményre nagy hangsúlyt. A váradi püspökről írt rövid biográfiájában, majd históriájában már Istvánffy Miklós is egyértelműen ebben a személyes sértettségben láttatta a későbbi szakítás forrását: „Nem egyéb lévén pribékségének oka, hanem hogy a győri püspökséget, melyet ő Gregoriáncius Pál halála után felette igen kíván vala, az császár, noha hozzá jó akarattal vala, mindazonáltal a florenciai Kosmus herceg kérésével s ajándékaival megbíratván Delphinus Zakariás kardinálynak adta vala."66 Külön növelte az esemény súlyát a későbbi történetírók szemében, hogy Gregoriánczy halálát 1567 őszére tették, tehát Forgách eltávozásának pillanatára, holott ez valójában két évvel korábban következett be.6 6 1565 késő októberében Gregoriánczy Pál győri püspök halála után a korábbi bécsi pápai nuncius, Zaccaria Delfino kardinális győri püspöki kinevezése a magyar nemesség körében valóban általános visszatetszést keltett.67 Erről a spanyol követ, De Chantone is tájékoztatta királyát, azt követően, hogy Miksa „állítólag a lepénzelt és ígéretekkel megvesztegetett tanácsosaira hallgatva" — Delfino iránt érzett bevallott ellenszenve ellenére — őt tette meg püspöknek, majd a magyar nemesség felzúdulásának hatására „lefokozta" az egyházmegye adminisztrátorává.68 Forgách a következőképpen emlékezett meg Emlékirata ban az eseményről: „Mivel pedig atyja halála óta [Miksa] egyetlen magyarnak sem juttatott javadalmat, annál súlyosabb sérelemnek érezték, hogy legelső alkalommal — hihetetlen, de 64 Forgách F.: Emlékirat i. m. 831. Ausgburgban ennek ellenére Ferdinánd kíséretében — úgy tűnik — számos magyar volt jelen, köztük Liszthi János királyi titkár is. Nicolaus Mameranus von Lützenburg PL. : Kvrtze vn[d] eingentliche verzeychnus der Römischen Kayserlichen Mayestat vnnd jhrer Mayestat Gemahels Hofstats vnnd aller anwesenden Churfürsten, Fürsten, Gaistlichen vnd Weltlichen, Graffen, Herren vnd Stenden des heyligen Römfischen] Reichs vnd der abwesenden Räthe, Bottschafften vnd Gesandten, Auch außlendischer König, Potentaten vnnd Herrschafften, Legaten vn[d] Oratorn, so auff dem Reichßtag zu Augspurg im Jar 1566. vnder der regierung des allerdurchleüchtigsten, Großmechtigsten E vnnd Herrn, Herrn Maximilianj des andems, Römlischen] Kaysers gehalten, daselbst erschienen seind, sampt derselben Räth, Dienern vnnd Hofgesind. Augsburg 1566. (ÖNB 38.E.70. Az adatot Pálffy Gézának köszönöm.) 65 Istvánffy Miklós: Magyarok dolgáról írt históriája. Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Kiad. Benits Péter. 2. köt. Bp. 2003. 459-460., vö. Istvánffy Miklós: Vita Francisci Forgách i. m. LXXXVIII. 66 Toldy F: Forgách Ferencz élete i. m. xxiii.; Sörös P: Forgách Ferencz élete i. m. 535.; Szabó L. : Ghymesi Forgách Ferencz i. m. 95-96., 109-110. Szabó László annak ellenére ragaszkodik ehhez, hogy tisztában van vele, Delfino kinevezése már 1565 októberében megtörtént. Vö. MOL Magyar Kancelláriai Levéltár, A 57, Libri regii (a továbbiakban A 57) 3. köt. fol. 873-874. 67 Delfino életét részletesen bemutatja Helmut Goetz: Einleitung. In: Nuntiaturberichte aus Deutschland. 1533-1559. 1. Abt. 17. Bd. Hrsg. Helmut Goetz. Tübingen 1970. VII-XV, XLI-LV Vö. Venetianische Depeschen vom Kaiserhofe. Hrsg. Gustav Turba. Bd. 3. Wien 1889. 279. 1. jegyzet. 68 1565. november 17. AGS, Estato Alemania Leg. 653. fol. 57.
