Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
AZ ALKUDOZÁS KÜZDŐTEREI 1403 kormányzati nyomásgyakorlás is hasztalan volt). Másrészt nem tudott a szerződés ezen pontjáról a magyar országgyűlés sem. Lónyay, okulva az intő előjelekből, nem vállalta a megállapodás nyílt képviseletét, mert tisztában volt azzal, hogy a törvényhozás azt úgysem hagyná jóvá. Inkább évekig hallgatott róla. Az 1867-et követő évek során minisztériumi átiratok, banki válaszok ugyan születtek és személyes megbeszélések, bizottsági tárgyalások folytak az ügyben, ám a kérdés törvényi szabályozása valójában 1878-ig, egy újabb politikai alkufolyamat lezárultáig váratott magára. A hazai pénzügyek irányítójaként energiáinak túlnyomó részét a pénzügyigazgatás kiépítése és az államháztartási egyensúly megteremtése kötötte le, már csak azért is, mert minisztersége első évében, 1867-ben erre éppen a kiegyezési tárgyalások miatt nem jutott elég ideje. A bankkérdés a hazai politika napirendjére az 1869. évi európai pénzügyi válság következtében került. A magyar vállalatok ugyanis nem jutottak elegendő hitelhez a válság időszakában, amely elégedetlenséget váltott ki az ONB-vel szemben. A kibontakozó és elhúzódó vita során a titkosan kezelt megállapodás végül egy osztrák képviselő interpellációja nyomán bukkant felszínre 1872-ben, éppen Lónyay miniszterelnökségének évében.8 1 1867-ben meghozott döntésének személyes következményei ekkor érték utol. A bankkérdésben követett magatartása miatt az 1870-es évek közepén politikai támadások érték, melyek következtében több éven keresztül magyarázkodásra és folytonos önigazolásra kényszerült.8 2 81 A bankügy történetét Kövér György kiváló tanulmányában aprólékosan nyomon követi, ezért ennek tárgyalásától eltekinthettünk. Lásd: Kövér: A bankkérdés, i. m. 82 Az önigazolás szándéka íratta vele 1875-ben A bankügy c. munkáját is: „Mentül mélyebben megyek a bankkérdésbe, annál inkább látom, hogy ezen munka éppen nem lesz jelentéktelen mű, noha a tárgy száraz, de az ország valódi érdekének védelmében a helyzet magaslatán áll és a történeti részben nem egyszer volt alkalmam múltamra visszatekinteni, s a históriai tényekre melyekben kiváló szerepem jutott, az emberek emlékébe hozni. Azt hiszem, mindenki [aki] részrehajlatlanul olvasni fogja, érzendi azon méltánytalanságot, mely velem történt, s hogy ezen irányban továbbra is hasznos szolgálatokat tehettem volna hazámnak. " - tájékoztatta testvérét a könyv megírásának indítékairól. Lásd: Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez, 1875. júl. 30. MOL. P 470. 1. cs.
