Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
AZ ALKUDOZÁS KÜZDŐTEREI 1385 déssel vették tudomásul, elégedetlenségüket azonban még Lónyay naplóbejezése is sejtetni engedi: „Röviden végeztem velek; az egyezményt elfogadták egyhangúlag. Egyedül Horvát [Boldizsár! volt, ki méltányolta az általam eszközölt eredményt."2 8 Ezt követően a két kormány részéről Andrássy és Beust is aláírta a megállapodást. Úgy véljük, hogy Lónyay szemében ez az aktus nem csupán formalitás volt. Azzal, hogy minisztertársai, de különösen Beust és Andrássy is jóváhagyták a szerződést, részt vállaltak a döntés felelősségéből. Talán nem tűnik merészségnek, ha azt feltételezzük, hogy Lónyay a jelenlévők arcát tanulmányozva éppen ezért figyelt fel arra, hogy Beust gondolatai elkalandoztak az aláírást megelőző percekben: „Becke olvasta a conventiót, Beust alig hallgatott oda, esze bizonyára másutt járt. Aláírtuk elébb mi ketten, aztán a két elnök."29 Pusztaszentlászló Ugyancsak a felelősség megosztásának a vágya késztette arra, hogy a legfőbb tekintély, Deák támogatását kérje. A vöslaui tárgyalások ideje alatt két döntő pillanatban érezte annak a szükségességét, hogy kapcsolatba lépjen vele. Először az augusztus végi bécsi minisztertanácsi ülés után határozta el, hogy felkeresi Deákot Pusztaszentlászlón. E hosszadalmas utazás arra is lehetőséget teremtett Lónyay számára, hogy legalább időlegesen kiszabaduljon a Bécsben rá nehezedő és egyre fokozódó nyomás alól. Érdemes kissé hosszabban idéznünk a számos mentalitástörténeti adalékot is tartalmazó naplóbejegyzést a két politikus találkozásáról: „...egyszerű kis úrilak. Számtalan hasonló van vidékünkön, de nem négyezer holdas birtokosnak. [...] Régi magyar ház, sok jó eledellel, pongyola, rendetlen belsővel. [...] Alig vártam én, de az öreg úr is, hogy szólhassunk azon fontos tárgyakról, melyek miatt hozzá mentem. Mielőtt az ebédet hozták, már kérdezősködött, azonban alig keltünk fel, két kocsi vendég érkezett. [...] Ez volt a társaság, mely délutántól naplementig a ház előtt ült és conversált, az öreg úr szórta adomáit. Ez így tartott naplementig. Míg a copiosus [bőséges] uzsonnát felhozták, addig értem reá az öreg úrral beszélgetni a fontos ügy iránt. Alig mentek el [a vendégek], jött a copiosus vacsora. D[eák] elébe tették a rakás ételt, ő majd egyik, majd másik tálból evegetett jó étvággyal. [...] Vacsora után, mi 9 órakor már teljesen be volt végezve, bevitt szobájába, én pedig elhoztam minden adatot s közöltem vele a tárgyalások folyamát." Lónyay azonban hiába utazott egy napot, hiába ette végig a délutánt és hallgatta meg a vendégsereg gondtalan diskurálását, egyértelmű választ Deáktól még este sem kapott. Az „öreg úrnak" ugyanis Andrássyhoz hasonlóan az volt a véleménye, hogy Lónyay pénzügyi javaslatai ugyan ésszerűek, de az országgyűlési küldöttségeknek maguknak kell e megoldási módot javasolni. Ráadásul Deák teljesíthetőnek mondta Becke kérését is.30 28 Lónyay-napló, 1867. szept. 13. MOL Filmtár 37154. Lásd még: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 230. 29 Lónyay-napló, 1867. szept. 13. MOL Filmtár 37154. Lásd még: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 231. 30 Lónyay-napló, 1867. szept. 3. MOL Filmtár 37154. A találkozóra szeptember 2-án került sor. Stilizálva lásd még: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 202-204.
