Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
134 PAÁL VINCE A központi hatalmak (Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Törökország és Bulgária) és Oroszország valamint Ukrajna között a breszt-litovszki fegyverszüneti- majd béketárgyalásokra az oroszországi bolsevik hatalomátvétel Után került sor.1 3 A békét Szovjet-Oroszország kezdeményezte, mert a bolsevik forradalom után a háborúba belefáradt orosz hadsereg a teljes felbomlás szélén állt, s az ország gazdaságilag is kimerült volt, s a bolsevik vezetésnek mindenképpen lélegzetvételnyi szünetre volt szüksége, hogy hatalmát megszilárdíthassa. Az 1917. december 15-én aláírt fegyverszünet után, december 22-én megkezdődött béketárgyalásokat az orosz fél forradalmi eszméinek a propagálására is szerette volna felhasználni, a tárgyalásokról ugyanis orosz javaslatra tájékoztatták a nyilvánosságot. Hamar megmutatkozott azonban, hogy a tárgyaló felek között szinte áthidalhatatlanok az ellentétek. Németország hatalmas területek megszerzésére törekedett, az orosz delegáció pedig — 1918. január elejétől Trockijjal az élén — az önrendelkezés elvére hivatkozva a németek által megszállt területek (orosz Lengyelország, Baltikum) kiürítését követelte, s a tárgyalásokat a remélt általános világforradalom bekövetkezéséig igyekezett elhúzni.14 Miután az oroszokkal kötendő béke lehetősége egyre bizonytalanabbá vált, a központi hatalmak részéről felmerült az Ukrajnával kötendő különbéke ötlete. Ennek fontos motívuma volt, hogy a Monarchia az ukrán gabonaszállítmányok segítségével kívánt úrrá lenni súlyos élelmiszerhiányán, cserébe viszont jelentős területi engedményekre is hajlandó volt. A központi hatalmak képviselői 1918. február 9-én meg is kötötték a különbékét Ukrajnával. Válaszlépésként az orosz delegáció nevében Trockij a „sem háború, sem béke" álláspontjára helyezkedett, vagyis nem kötött békét a központi hatalmakkal, de a velük szembeni ellenségeskedést is befejezettnek tekintette, s elhagyta a béketárgyalások helyszínét. Németország azonban felmondta a fegyverszünetet, és február 18-án támadásba lendült; a hadműveletekhez a Monarchia csak február 28-án csatlakozott. A háborút tovább folytatni képtelen Szovjet-Oroszország a német ultimátum elfogadására kényszerült, a békeszerződést március 3-án Breszt-Litovszkban írták alá, amelynek értelmében Szovjet-Oroszország lemondott Lengyelországról, Litvániáról és Kurlandról, valamint elismerte Finnország és Ukrajna függetlenségét, míg Észtországot és Livóniát németek szállták meg. *** Az alábbiakban saját fordításomban közlöm Gratz emlékiratainak a bresztlitovszki béketárgyalásokról szóló fejezetének azt a részletét, amely bemutatja, miként kísérelte meg Gratz a központi hatalmak és az Oroszország között megfeneklett tárgyalásokat kompromisszumos javaslatokkal mégiscsak előbbre vinni, és 13 A breszt-litovszki béketárgyalásokra 1. Gustav Gratz - Richard Schüller: Die Äussere Wirtschaftspolitik Österreich-Ungarns. Mitteleuropäische Pläne. Wien, Hölder-Pichler-Tempsky-Yale University Press, 1925. 115-174.; Wolfdieter Bihl: Österreich-Ungarn und die Friedensschlüsse von Brest-Litowsk. Wien-Köln-Mainz, Böhlau, 1970.; Galántai József: Az első világháború. Budapest, Gondolat, 1988. 418-436. 14 ,,»A tárgyalások elhúzására olyan valakire van szükség, aki tudja húzni az időt« — mondta Lenin. Szorgalmazta, hogy én menjek Breszt-Litovszkba." L. Trockij: i. m. 308.
