Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Bridge Building and Political Cultures: Hungary and Finland 1956-1989 (Ism.: Romsics Ignác) 1328
1328 TÖRTÉNETI IRODALOM 1906 októberében a Vígszínházban Rákosi Viktor: Rákóczi fia, a Nemzeti Színházban Somló Sándor: Thököly (a Zrínyi trilógia első része), a Király Színházban Herczeg Ferenc egyfelvonásos drámai költeménye, A bujdosók, ugyanitt novemberben Kacsóh Pongrác négy fel vonásos daljátéka, a Rákóczi, s Aggházy Károly 1907-es szimfonikus énekkölteménye, vagy Zichy Géza gróf 1909-ben írott három felvonásos II. Rákóczi Ferenc című operája nem pusztán az elitben létező kultusz része-e. A korszak kereskedelmi kultúrája mindenesetre a századforduló környékén a korábbinál valamivel erősebben használja Rákóczit „marketingstratégiájában". Az újonnan bejegyzett védjegyek közül hét is használja 1902 és 1909 között a kuruc kifejezést: gyógyszerekre, likőrökre, ásványvízre, permetezőre, vászonra és 1904-ben a Kuruc vinkó nevezetű borra. Thököly és Zrínyi Ilona neve is előfordul a védjegyek között, de úgy látszik a termelők jobban bíznak magában a vezérlő fejedelemben. Az ő nevét több mint húsz védjegy használja kaszától kezdve bajuszpedrőig, bár van közöttük olyan patika is, amely a gyomorcseppek kifejezés minden lehetséges szinonimáját védjegyezteti Rákóczihoz kapcsolva, nehogy valaki más is ilyet próbáljon árulni. Divat Rákóczi, mondhatnánk, s talán ezért fordul elő az, hogy hangszerekre „Rákóczi Tremolina német gyártmány" néven is megéri védjegyet kiváltani, alkalmazkodva az új jogi szabályokhoz, melyek meg akarják akadályozni a vásárlók félrevezetését. Az elit kultusz létének feltételezését erősíti a Kincses Katalin Mária által részletesen leírt irányelv, ami a korabeli, vagy díszmagyar ruhák használatát javasolja a temetési szertartásokra. A díszmagyar és az azt kiváltó vagy ahhoz kapcsolódó nemzeti retorika majdnem nemzetközi botrányhoz vezet. A Vossische Zeitung ugyanis azt írja, hogy Wekerle miniszterelnök hallván, hogy nincs elég díszkard a temetésre a következőket mondta: „Inkább legyenek a bandériumok bunkókkal és karókkal felszerelve, mint hogy az ünnepség a német kardok gyalázata mellett történjék meg." A külpolitikai apparátusnak, közelebbről a német főkonzulnak, nagy erőfeszítésébe kerül, hogy meggyőzze a kancelláriát, hogy Wekerle kijelentése így hangzott: „Inkább legyenek mindazok, akiknek nincs kardjuk, karókkal felszerelve, mint hogy az ünnepségeket külföldi eredetű kardokkal csúfítsuk el." De ennek a konfliktusnak ismertetését nem várhatjuk el a kötet szerkesztőitől, hiszen ennek anyaga pusztán az Auswärtiges Amt történeti levéltárában maradt fenn. Szabó Dániel BRIDGE BUILDING AND POLITICAL CULTURES: HUNGARY AND FINLAND 1956-1989 Hungarologische Beiträge 18. Edited by Anssi Halmesvirta & Heino Nyyssönen. University of Jyväskylä, 2006. 449 о. HÍDÉPÍTÉS ÉS POLITIKAI KULTÚRÁK: MAGYARORSZÁG ÉS FINNORSZÁG 1956-1989 A közép-finnországi Jyväskylä egyetemén 1968 óta folyik rendszeres magyar tanítás. A nyelvre koncentráló oktatás és kutatás 1989 lépett magasabb szintre. Tuomo Lahdelma, volt budapesti vendégprofesszor kezdeményezésére ekkor szerveződött meg az egyetem hungarológiai programja. A finnugor nyelvészekhez először néhány zenész csatlakozott, akik a magyar zene kutatására már korábban létrehoztak egy Kodály-központot. Később jelentkeztek más tanszékek is. Az azóta megszerveződött egyetemen belüli Hungarológiai Intézet munkájában Lahdelma professzor irányításával ma hat tanszék vesz részt: a nyelvészek és a zenészek mellett az irodalmárok, történészek, művészettörténészek és etnológusok. Az itt folyó munka elismerése volt, hogy 2001 nyarán a Jyváskyläi Egyetem adott otthont az V Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusnak. Az intézet 1991-ben jelentette meg első kiadványát Kulttuurin Unkari (A kultúra Magyarországon) címmel. A kötetben tíz szerző munkái kaptak helyet a különböző társadalomtudományok, sőt a matematika tárgyköréből. 1993-ban indult útjára a Hungarologische Beiträge című kiad-
