Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
Paál Vince A DIPLOMÁCIA „KONYHÁJÁBAN" Gratz Gusztáv a breszt-litovszki béketárgyalásokon Bevezetés Gratz Gusztáv (1875-1946) a 20. század első fele magyar történelmének jelentős személyisége volt, aki a politikában és a gazdasági életben egyaránt fontos szerepet játszott, s mint publicista és történetíró maradandót hagyott hátra. A különböző történeti feldolgozásokban számos történelmi esemény szereplőjeként találkozunk nevével. A Huszadik Század című folyóirat és a Társadalomtudományi Társaság egyik alapítójaként s az 1905-1906. évi kormányzati válság idején az általános választójog melletti kiállásával került a történetírás látókörébe, hogy aztán háttérben vagy előtérben élete végéig ott maradjon.1 Gratz Gusztáv német evangélikus pap fiaként a dualizmus korában a soknemzetiségű Magyarországon született. A család generációkon át fokozatosan haladt az államnemzethez történő asszimiláció útján. О már azt a generációt képviselte, amelyik német kultúrájának feladása nélkül azonosult a politikai magyar nemzettel. Meghatározó élményt jelentett számára az a multikulturális miliő, amelyben Gölnicbányán, Iglón, Kolozsvárott és Besztercén gyermek- és ifjúkorát eltöltötte. Részben az ott szerzett tapasztalatok, részben pedig egyéni hajlamai képessé tették arra, hogy a különböző nemzetiségek közötti ellentéteket „felülről" tudja szemlélni. A kétségkívül ambiciózus fiatal Gratz 1 Gratz Gusztáv életéről, illetve pályájának egyes korszakairól csak rövidebb publikációk léteznek. Gratz nemzetiségi politikusi működését negatívan értékelte Johann Weidlein sok életrajzi pontatlanságot tartalmazó életrajzi összefoglalójában. L. Johann Weidlein: Gustav Gratz (1875- nach 1946). In: Uő: Der verlorene Söhne. Bd. 1. Kurzbiographien großer Ungarn deutscher Abstammung. Wien, Ueberreuter, 1960. 32-38. Születésének centenáriumáról emlékezett meg Anton Tafferner, aki szintén elégedetlen volt Gratz nemzetiségpolitikai programjával. L. Anton Tafferner: Gustav Gratz, 1875-1946. Eine Betrachtung zu seinem Zentenarium. Südostdeutsche Viertelsjahresblätter, 1975. Folge 2, 110-114. Jó életrajzi összefoglalót közölt — kisebb pontatlanságokkal — Gyarmati György. L. Gyarmati György: Gratz Gusztáv a Monarchia felosztásának következményeiről. Történelmi Szemle, 1995. 1. sz, 83-98. Gratz élete végének egy kellemetlen epizódját ismertette Kozáiy Andrea. L. Kozáry Andrea-. Gratz Gusztáv és az újjászerveződő magyar rendőrség 1945 nyarán. Társadalmi Szemle, 1997. 7. sz. 79-86. Magam elsősorban emlékiratai alapján vázoltam fel Gratz életpályáját, különös tekintettel történetírói munkásságára. L. Gratz Gusztáv: Magyarország a két háború között. Szerk, a jegyz. és az utószót írta Paál Vince. Budapest, Osiris, 2001. 355-389. Gratz bonyhádi képviselőségét az emlékiratok alapján Tilkovszky Lóránt ismertette. L. Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv bonyhádi képviselősége (1926-1931,1931-1935). In: A Völgység huszadik százada. Struktúrák és konfliktusok. Előadások a III. Völgységi konferencián. 2000. okt. 21-22. Szerk. Szita-Szőts Zoltán, Bonyhád, Völgységi Múzeum, 2001. 85-91. Gratz nemzetiségpolitikusi működését Gratz Gusztáv alternatívája a nemzetiségi politikában címmel foglaltam össze (Limes, 2002. 1. sz. 127-135.). Gratznak az 1920-as évek közepén a magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében kifejtett aktivitásával Seres Attila foglalkozott. L. Seres Attila: A bolsevizmus esküdt ellensége. A Szovjetunió nagy barátja. Szovjet dokumentumok Gratz Gusztáv pályaképéhez 1924-1925. Történelmi Szemle, 2002. 3-4. sz. 369-399.
