Századok – 2006

BESZÁMOLÓ - Az SZKP XX. kongresszusa. Beszámoló a Politikatörténeti Intézetben 2006. február 22-én megrendezett tudományos konferenciáról (Takács Róbert) 1311

1316 BESZÁMOLÓ gadtatása. A megkérdezett munkások azonban gyakran kitértek a válaszadás alól, arra hivatkoztak, hogy nem figyelték napról napra a politika rezdüléseit. Más visszaemlékezők beszámoltak a párt tekintélyvesztéséről, illetve a kritikai szellem felélénküléséről. Ám a párt tekintélyét sokszor olyan hétközna­pi dolgok ingatták meg, mint az, hogy a gyárakban gyakori áramszünetek miatt még a munka folytonosságát sem volt képes biztosítani. Mint a Csepel Vas- és Fémművek központi munkástanácsának elnöke elmondta, a kongresszus a szemé­lyi kultusz bírálatával alátámasztotta azt a vélekedést, hogy „fejétől bűzlik a hal". A munkásidentitás meghatározásában jelentékeny szerepet betöltő mun­kástanácsok megalakítására a XX. kongresszus nyomán alakult ki „befogadó" légkör, emelte ki az előadó. A munkástanácsok azonban nem spontán módon jöttek létre, figyelmeztetett Tóth Eszter Zsófia. A párt- és szakszervezetek nyo­mására már több hónapja készült egy tervezet, amelynek megvalósítását azon­ban elsodorta október 23-a. Október utolsó napjaiban a munkástanácsok meg­alakításának a legnagyobb lökést a szakszervezetek felhívása adta. Igaz a felhí­vás inkább azok tekintélyének mentését igyekezett szolgálni, valamint a terme­lés újraindítását kívánta biztosítani. A munkástanácsok szerepe azonban túlnőtt ezen: egy olyan réteg tagjai számára tették lehetővé, hogy állást foglaljanak országos politikai kérdések­ben, amelynek korábban erre nem volt meg az arra hivatott fóruma. A munkástanács vezetői megválasztásukat követően egy hatalommal ren­delkező, bürokratikus szerv tagjaiként kezdtek el viselkedni. Üléseztek, hatá­rozatokat hoztak, jegyzőkönyvet vezettek, beosztásokról döntöttek. A későbbi jegyzőkönyvek alapján a tagság mintegy harmada érezte szívügyének a mun­kástanácsot, és tekintette olyan intézménynek, amely segítségével majd egy új, szakmai alapon nyugvó gyárvezetőség létrehozható. A munkástanácsok két legfőbb és legáltalánosabb követelése a parlamen­táris demokrácia és a szabad választások megtartása, valamint az önkormány­zati ellenőrzés alatt álló állami tulajdon megvalósítása volt, ami erőteljes politi­kai indíttatásukat jelzi, vélte az előadó. Az előadó összegzése szerint a források alapján csak nagyon nehezen ábrá­zolható, hogy valójában milyen visszhangja volt a XX. kongresszusnak a munká­sok körében. Az erre vonatkozó újságcikkek, források, mint a kongresszus körüli munkaverseny felajánlások, az ekkor zajló párttaggyűlések, illetve az ezekről írt hangulatjelentések mind a hivatalos elvárásoknak megfelelően íródtak. A több évtizeddel későbbi visszaemlékezések pedig egy tőlük idegen szerepbe kényszerí­tették a munkás visszaemlékezőket. Ez utóbb interjúk alapján a kongresszus leg­fontosabb mozzanata számukra Hruscsov leleplező beszéde és Rákosi Mátyás le­váltása volt. Identitásuk megformálása szempontjából viszont a munkástanács­ok megalakulása foglalt el kitüntetett helyet elbeszéléseikben. *** A konferencia délután kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, amelyen a részt­vevők az SZKP XX. kongresszusának hosszabb távú hatásait elemezték. Krausz Tamás rámutatott arra, hogy a XX. kongresszus egy új baloldali gondolkodást hívott életre, amely alternatív szocializmus-koncepciót jelentett a

Next

/
Thumbnails
Contents