Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Szovjet dokumentum Kádár Jánosnak és Marosán Györgynek az SZKP vezetőivel folytatott 1957. szeptember 25-i megbeszéléséről 1289

1290 BARÁTH MAGDOLNA tartalékolni kell időt „a szovjet kormány vezetésével való esetleges találkozó­ra". Miután a program összeállítói figyelembe kívánták venni a magyar kül­döttség esetleges kívánságait, a találkozóra Kádár János kérésére kerülhetett sor. Habár Kádár János az 1957. október 11-i országos pártaktíván elmondott beszédében azt mondta, hogy a tárgyalásokon Hruscsov is részt vett, az alább közölt dokumentum tanúsága szerint az első összejövetelen a szovjet párt első embere nem volt jelen. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a Budapestről ér­kezett vendégek nem kaptak azonnali választ az általuk felvetett kérdésekre, azt M. A. Szuszlov a szovjet tárgyalóküldöttség nevében a Kínából történő visszatérést követő második találkozóra ígérte. A magyar részről felvetett témák közül különösen két kérdést érdemes ki­emelni: a lengyel-magyar viszony megvitatását, illetve a gazdasági kérdéseket. A LEMP és a lengyel kormány az 1956. november 4-i szovjet invázió utáni hivatalos megnyilatkozásaiban támogatásáról biztosította a magyar pártveze­tést,4 gazdasági, pénzügyi támogatást nyújtott, nemzetközi fórumokon is kiállt a Magyarország mellett. W. Gomulka, a lengyel párt első embere mindazonáltal nem rejtette véka alá a Kádár-féle vezetés politikájával kapcsolatos fenntartá­sait, amit többek között oly módon is kifejezésre juttatott, hogy 1958 tavaszáig az MSZMP többszöri meghívása ellenére sem látogatott el Magyarországra. Ká­dárt, amint azt az itt közölt dokumentum is mutatja, láthatóan ingerelte a len­gyel vezetés magatartása, hiszen — egyetértve Tischler János véleményével — Kádárnak hatalma legitimálásához nagy szüksége lett volna a „lengyel október hősének" magyarországi látogatására.6 A lengyelek Magyarországgal kapcsolatos magatartását 1956 novemberé­től a szovjet diplomácia is élénk érdeklődéssel figyelte. Az ENSZ Közgyűlés XI. ülésszakának munkájáról a szovjet delegáció által készített összefoglaló külön kitért a lengyel ENSZ-küldöttségnek az ún. „magyar kérdés"-sel kapcsolatos magatartására. E szerint a lengyel küldöttség, a többi népi demokratikus or­szág delegációjától eltérően, a „magyar kérdés" vitájakor passzívan viselkedett. „Álláspontunk védelmében vagy egyáltalán nem lépett fel vagy csupán rövid, alapvetően hivatalos jellegű megjegyzésekre korlátozta fellépését a szavazás motívumait illetően."6 A szovjet diplomaták azt is nehezményezték, hogy a Lengyelország képviselői elzárkóztak attól, hogy a szovjet delegációval közösen nyújtsanak be a magyar ügyekbe történő amerikai beavatkozást elítélő javasla­katársa fogadják a delegációt. Szeptember 25-én a szovjet kormány reggelit ad a küldöttség tisztele­tére, amely másnap, szeptember 26-án folytatja útját Kínába. (Arhiv Vnyesnyej Polityiki Rosszijszkoj Federacii [AVP RF ] F 077. op. 38. papka 193. gy. 16.) 4 J. Cyrankiewicz miniszterelnök 1957. február 26-án a Szejm ülésén többek között a követ­kezőket mondta: „A Lengyel Népköztársaság kormánya támogatta és támogatni fogja a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kormányt, helyesli annak programját, mint az egyetlen olyan programot, amely biztosíthatja Magyarországon a szocializmus megszilárdítását és az elmúlt időszak hibái kö­vetkezményeinek kiküszöbölését." Idézi Tischler János: Az 1956-os magyar forradalom lengyel do­kumentumai. Összeállította, fordította és a bevezető tanulmányt írta: Tischler János. 1956-os Inté­zet-Windsor Kiadó. Budapest, 1996. 18. ( A továbbiakban: Tischler: Az 1956-os magyar forradalom lengyel dokumentumai.) 5 Uo. 18. 6 AVP RF F 26. op. 5. papka 27. gy. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents