Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
1286 STANDEISKY ÉVA ra, amelyet a hagyomány és a helyiek hozzáértése alakított. Az első napokban a helyi párt- és állami vezetők még többé-kevésbé befolyásolni tudták az átalakulás menetét, akik kétségbeesetten és egyre kilátástalanabbul próbálták — nem egyszer meggyőződésük ellenére tett engedményekkel is — hatalmukat fenntartani. A kényszerűen kezdeményező párttitkárokat, közigazgatási vezetőket a legtöbb helyen a megdőlt rendszer romjai maguk alá temették. Egyre gyakoribbá vált azoknak a felelősségre vonása, akiket erőszakos magatartásuk, hatalmi arroganciájuk miatt gyűlöltek a helyiek. Közülük ki elmenekült, ki kényszerűen-kelletlenül tűrte a forradalmi igazságszolgáltatást (az állásvesztést, a nyilvános bírálatot, az esetleges őrizetbe vételt), nem keveseket közülük tettlegesen is bántalmaztak. A helyi közigazgatás és közélet átalakulásának folyamata nem egyszer egymásba kapcsolódott, a különféle testületekben sokszor ugyanazok tevékenykedtek. A radikalizálódás, a forradalom előtti irányítási struktúra több szakaszban zajló leépülése miatt az újonnan élre kerültek cserélődtek. A jelölés körülményei olykor véletlenszerűnek tűnhetnek, az azonban bizonyos, hogy a helyi közösség múltja befolyásolta, hogy ki került az élre, és ki maradt meg pozíciójában. Az első napokban a megzavarodott, de még működő helyi pártvezetés reformhajlandóságú tagjai a befolyásuk alatt álló Hazafias Népfronton keresztül próbálták ellenőrzésük alá vonni a történéseket. Ha az élre kerülők bírták a nép bizalmát, a Népfront eltűnése után is pozícióikban maradhattak, s ez még akkor is így volt, ha korábban esetleg tanácselnökként álltak a település élén. A visszatérőket egyre „régebbiek" váltották fel. A diktatúrában meggyűlölt irányítókat a reformer kommunisták és a Hazafias Népfront változást óhajtó vezetői követték, őket az 1947 és 1950 között félreállítottak váltották föl, az ő helyükre pedig az 1945-1947-ben mellőzöttek kerültek. Nem ritkán az is előfordult, hogy Horthy-érabeli helyi közszereplők lettek az új vezetők. A felbomlott államhatalom helyett a nép lett a legitimáció forrása. Az új hatalmat a kisebb és nagyobb legitimációk összessége, a különféle forradalmi szervek együttese képviselte. Ennek települési megjelenési formái voltak a változatos elnevezésű forradalmi bizottságok. A népcentrikus forradalmi szellemiség ünnepélyes manifesztációja a következő idézet, amely több ezer forradalmi szervezet több tízezer tagjának politikai hitvallásaként értelmezhető: „Azokat a vezetőket, akik nem váltották be a nép ügye iránti szeretetüket, és erősen kompromittálták magukat a nép és saját érdekükben is, sürgősen váltsák le, s csak azokat hagyjuk meg a helyeiken, akik bírják továbbra is a nép bizalmát, s mindenben a nép érdekeit védik" - olvasható a Derecskei Járási Forradalmi Bizottmány 1956. október 31-i alakuló ülésének jegyzőkönyvében.152 A települési forradalmi bizottságokat nem lehet sémába szuszakolni. Csupán tendenciák fogalmazhatók meg. Ezek közül kettő emelhető ki. Az egyik: minden településen megszűnt a kommunista párt, az MDP mindenre kiterjedő hatalma. A másik: az állampártnak alárendelt és a neki kiszolgáltatott helyi közigazgatás a forradalmi bizottságok felügyelete alá került: vagy úgy, hogy az új forradalmi szervek vezetői ellenőrzésük alá vonták a tanácsot, vagy pedig át-152 1956 dokumentumai Hajdú-Biharban. I. m. 156.
