Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79

A SZOVJET PIAC „MEGHÓDÍTÁSA" ÉS A MAGYAR TŐKE TRIANON UTÁN 115 magyar-orosz szindikátus létrehozását tervezi, amely felölelné a két ország közti gazdasági kapcsolatok egészét. Arra utalt, hogy Magyarországnak szüksé­ge van az orosz nyersanyagra, például kőolajra és kőszénre, és hogy Magyaror­szág ipari termékeket adhat el nekünk, például mezőgazdasági gépeket és elektrotechnikai alkatrészeket a németekénél alacsonyabb árakon. Azt mond­ta, hogy az egyetlen, ami bosszantja a magyarokat, hogy szegény országuk most nem tud Oroszországnak olyan nagyságú hiteleket nyújtani, mint a német cé­gek, például az Otto Wolf, ezért nekünk a velük folytatott tárgyalásokon szá­molnunk kell ezzel, s a hitelek kérdésében bizonyos mértékben elnézőeknek kell lennünk velük szemben. Mindenek előtt azt válaszoltam Fenyőnek, hogy ha hosszabb távú gazda­sági kapcsolatokra gondol Oroszországgal, akkor le kell mondania arról a tervé­ről, hogy egy tisztán kereskedelmi társaságot hozzon létre. Még egy-két évig va­lószínűleg szükségünk lesz mezőgazdasági gépek és elektrotechnikai felszerelé­sek behozatalára. De azután talpra fogjuk állítani a saját iparunkat, és az orosz piacot az orosz ipar termékeivel fogjuk ellátni. Ha a magyar gyáriparosok nem kívánják véglegesen nélkülözni az orosz piacot, több kérdést kell feltenniük. Például: készek-e részt venni a termelőmunkában Oroszországon belül, ké­szek-e új vállalatokat alapítani Oroszországban vagy készek-e bérbe venni a már létező, de valamiért nem működő vállalatokat, s végül készek-e hitelező­ként belépni a már működő állami vállalatokba, amelyeknek tőkére van szüksé­gük berendezéseik megújítása és a nyersanyag-feldolgozás miatt? A közeljövő­ben lehetséges lesz a kereskedelem Oroszországgal. Ezt a kereskedelmet szigo­rúan a külkereskedelmi monopólium keretein belül lehet folytatni, vagyis úgy, hogy a magyar fél nyersanyagot vásárol a Külkereskedelmi Népbiztosság szer­veitől, és magyar ipari termékeket ad el nekik, vagy vegyes társaság létrehozása révén, amely az Oroszországba történő árukivitellel és az onnani árubehozatal­lal foglalkozna. A kereskedelem előbbi formája nem követeli meg hatalmas pénzösszegek befektetését, ugyanakkor a magyar gyáriparosok nem tudnak majd jelentős befolyást gyakorolni a magyar áruk eladására Oroszországban. Ha létrehoznak egy vegyes társaságot, akkor a magyar fél vezetésétől fog függ­ni, hogy mennyi magyar árut szállítanak Oroszországba, és mennyi adnak el ott. Jelentős mértékben tőlük fog majd függni az importált orosz nyersanyag mennyisége is. Természetesen az orosz kormány nem tesz ilyen kivételeket a magyar gyáriparosok javára, ha nem kap ezért megfelelő kompenzációt a ma­gyar fél által a vegyes társaság számára nyújtott számottevő hitel, vagy közvet­lenül a szovjet kormány számára nyitott hitel formájában. E hitelek mértékéről nem beszélhetek, mivel ehhez szakemberekre van szükség, ezért ezt majd meg­teszi Sztomonjakov elvtárs. Fenyő azt mondta, hogy éppen az oroszországi termelésben való részvétel a legfőbb célja, úgyhogy örömmel látja, hogy közös nyelvet beszélünk a tárgyaláso­kon, de még egyszer kéri, hogy ne követeljünk a magyaroktól túl nagy hiteleket. Amíg átkísértem Pintért a másik szobába, Usztyinovon14 7 keresztül tudattam vele 147 Alekszej Mihajlovics Usztyinov (1879-1937): szovjet diplomata. 1921-1924 között az OSzFSzK (1923-tól a Szovjetunió) berlini nagykövetségének első titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents