Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123
A POLITIKAI RENDŐRSÉG PÁRTELLENŐRZÉSE (1954-1958) 1137 funkcionáriusokra vonatkozó anyagokat az ügynökségtől elfogadni nem szabad, az ügynökséget ilyen irányban dolgoztatni nem lehet. Utasította a vezetőket és az operatív tiszteket, hogy az ügynökséget el kell igazítani, hogy ilyen anyagok gyűjtésével ne foglalkozzanak." Még szemléletesebb a parancsra kézzel írt szöveg, mely teljes bizonytalanságról árulkodik: „Az op. [operatív] értekezleten ezt a kérdést tisztázni az állomány előtt, mert választ várnak! Meddig menjenek el a funkciókkal?"4 1 A párt ezekkel a határozatokkal gyakorlatilag „maga alá gyűrte" a belügyet, ismételten szabályozta, meghatározta és — a KV szerepvállalásával — kibővítette a pártellenőrzés kereteit, valamint megpróbálta „bebiztosítani" pártkádereit az államvédelmi szervek esetleges újabb „túlkapásaival" szemben. A forradalom leverését követő értékelések azonban megállapították, hogy az új határozat nem hozta meg a kívánt eredményt. A legfőbb hibának épp a pártellenőrzésnek a határozatok útján történő szabályozását, annak gyengeségeit, valamint a tovább élő „avantgardista" szemléletet, a belügyi vezetőknek a pártfórumok mellőzését hozták fel okként. A pártvezetés közvetlenül „elérte" a belügyet, ezáltal megbénította az apparátust az önálló cselekvésben, így az nem tudta „eljátszani" közvetítő, irányító, befolyásoló szerepét. Forradalom után A forradalom alatt az államvédelem személyi állományának egy része „megingott" ugyan, de alapvetően ez volt az egyetlen szerve a korábbi államhatalomnak, amely — a határőrség egyes egységei mellett — a szovjet csapatok mellett harcolt a forradalom leveréséért. Nagy Imre október 28-i rádióbeszédében bejelentette ugyan az AVH felszámolását és egy demokratikus rendőrség megszervezését, ám az AVH szervezetileg ekkor már nem is létezett, Nagy beszéde pedig önmagában nem volt .jogforrás". A Minisztertanács 1953. július 17-i ülésén 500/6/1953. sz. határozatával elrendelte az AVH mint önálló szerv megszüntetését és a Belügyminisztériummal való összevonását. A határozat azonban nem került nyilvánosságra, és csak a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány december 30-i törvényerejű rendelete intézkedett nyilvánosan a régi államvédelmi szervek formális megszüntetéséről. A forradalom leverését követően a szovjetek és a románok hathatós támogatásával megindult az államvédelem újjászervezése.4 2 Münnich Ferenc, a kormány elnökének helyettese kapott megbízást a fegyveres erők és a közbiztonsá-41 A Magyar Népköztársaság belügyminiszter helyettesének 24. számú parancsa (1956. szeptember 1.). BM, KI, Parancsgyűjtemény, 41. dob. Az MDP KV határozatait, a BM és szervei pártellenőrzésének további megjavításáról, valamint a párt, állami és tömegszervezeti vezetők, illetve az MDP tagjai ügyében folytatott belügyi intézkedések szabályozásáról a belügyminiszter 76. sz. parancsában (1956. augusztus 28.), illetve a belügyminiszter-helyettes 27. sz. utasításában (1956. szeptember 15.) ismertette. L. BM, KI, Parancsgyűjtemény, 40. és 41. dob. 42 Egy 1956 novemberében történt megbeszélés értelmében a Securitate több száz magyarul tudó alkalmazottjával segítette Magyarországon az „ÁVH" újjászervezését. Irányítójuk Einhorn Vilmos, a budapesti román nagykövetség tanácsosa volt. Bővebben 1. Lipcsei Ildikó: Bevezetés. In: Magyar-román kapcsolatok 1956-1958. Dokumentumok. Paulus-Publishing-Nagy Imre Alapítvány, Budapest, 2004. 45.
