Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
106 SERES ATTILA jet-magyar diplomáciai kapcsolatok felvétele mellett a sajtóban érvelő, s politikustársait meggyőzni igyekvő Gratz szovjet részről megfelelő gazdasági kompenzációra számított politikai szolgálatai fejében. Moszkva elzárkózó álláspontját megismerve azonban visszafogottabbá vált. A szovjet-magyar egyezmények októberi budapesti parlamenti vitáját ismertető jelentésében Ausszem a következőkre figyelt fel: „Most kicsit nehéz interveniálnom a bécsi sajtóban, mert a fő támaszomnak számító Gratz kissé hűvösen viselkedik, hiszen dédelgetett szüleménye, az orosz-magyar társaság jóváhagyása nélkül Moszkva részéről sem tényleges, sem valamiféle platonikus javakban nem fog részesülni."!08 Gratz a ratifikáció meghiúsulása után is vallotta, hogy Magyarországnak rendeznie kell diplomáciai és gazdasági kapcsolatait a Szovjetunióval. Közvetlenül a ratifikációra megszabott utolsó, 1925. április 12-i határidő lejárta után interjút adott a Pesti Napló munkatársának, melyben rámutatott, végzetes hibának tartja az egyezmények elejtését: „Ebben az állásfoglalásban nem vezet engem semmiféle titkos hátsó gondolat és még kevésbé holmi rokonszenv a mai orosz rezsim iránt. Azt tartom azonban, hogy Oroszország jövőbeli politikai mozdulatai igen erősen befolyásolhatnak olyan kérdéseket, amelyek a magyar külpolitika szempontjából elsőrangú fontossággal bírnak." Szerinte a magyar kormány meghátrált az elől a kedvezőtlen fogadtatás elől, amivel a diplomáciai viszony felvételének a terve a magyar pártok legnagyobb részénél találkozott volna. Leginkább azt rótta fel a kormánynak, hogy nem próbálta meggyőzni a pártokat álláspontja helyességéről. A téma gazdasági vonatkozására térve leszögezte: „Ha tavaly, amikor a tárgyalások megindultak, ezek azonnal perfektuáltalak volna, akkor a magyar közgazdaságra nézve igen nagy haszonnal járt volna. Akkoriban Oroszországnak még alig volt külföldi összeköttetése, és a Németországgal akkor fennállt feszültségénél fogva az ott eszközölt rendelések is sztorníroztattak. Ma ez a kedvező helyzet nem áll fenn többé. A kormány ezt a kedvező helyzetet teljesen elszalasztotta, és ma már az Oroszországgal való kereskedelmi szerződés sem nyitna a magyar iparnak olyan méretekben teret Oroszországban, amilyent a múlt esztendőben remélhetett volna".10 9 Úgy tűnik, véleményét néhány hónap múlva kissé módosította, vagy legalábbis igyekezett némileg árnyalni. 1925. június 24-én — elmondása szerint immáron Bethlen miniszterelnök megbízásából — ismét felkereste a bécsi szovjet kereskedelmi kirendeltséget, s javaslatot tett arra, hogy újítsák fel a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság létrehozására irányuló, s egy évvel korábban „félbeszakadt" tárgyalásokat. Ennek szervezetét a következőképpen vázolta fel: „Javaslata alapján a társaság egymillió amerikai dollár értékű tőkéjét a magyar csoport fogja befektetni. Nekünk átadják a részvények felét, amelyeket a társaság leendő bevételeiből fognak kifizetni".110 Jan Berzin új bécsi szovjet követ ezzel szemben azt feltételezte, hogy a megszakadt kontaktus új-108 Ausszem jelentése Litvinovnak. 1924. okt. 16. AVP RF, f. 04. op. 11. p. 67. gy. 938. 1. 42-43. 109 A magyar-orosz szerződés meghiúsulása. Gratz Gusztáv helyteleníti az orosz diplomáciai összeköttetés elejtését. Pesti Napló, 1925. ápr. 15. 2. 110 Vulfszon, a bécsi szovjet kereskedelmi képviselet vezetője jelentése M. I. Frumkin külkereskedelmi népbiztoshelyettesnek. 1925. jún. 24. RGAE, f. 413. op. 2. gy. 1991. 1. 50.
