Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1085 a KB háta mögött megpróbált kapcsolatba lépni a jugoszláv vezetőkkel.1 7 Hamarosan összeütközésbe került Hruscsowal is, aki az 1948-1949-es szakítást Sztálin súlyos hibájának tartotta, és a kapcsolatok helyreállítását szorgalmazta. A pártelnökségen belüli vitákban végül is Hruscsov és támogatói véleménye kerekedett felül. A jugoszláv kérdés egyben a szovjet pártvezetésen belüli hatalmi harc egyik terepévé és eszközévé vált.1 8 A 1954. június 22-én az SZKP KB levelében fordult a JKSZ KB-hoz, amelyben javasolta, hogy a két párt kezdjen tárgyalásokat a párt- és állami kapcsolatok rendezése érdekében.1 9 A jugoszlávok augusztus 11-én kelt válasza arra utalt, hogy a békülési szándékok tisztasága esetén sem lesz könnyű az 1948 óta felgyülemlett bizalmatlanság oldása. Leszögezték, Jugoszlávia nem adja fel külpolitikai elveit, nyugati kapcsolatait, s harmadik világban beoltott vezető pozícióját. A normalizációnak a két állam közötti kapcsolatokban kell először megtörténnie, s csak ezután következhet a pártok közötti nézetcsere, s legvégül a Tito-Hruscsov csúcstalálkozó. 1954. szeptember végén megérkezett a nyugodt és mértéktartó hangvételű válasz Moszkvából. A szovjetek bejelentették: megszüntetik a jugoszláv politikai emigráció támogatását, s felszólították a népi demokratikus országokat is arra, hogy rendezzék kapcsolataikat Jugoszláviával, de szorgalmazták, a jugoszlávok is tegyenek közeledő lépéseket. A Hruscsov által aláírt levél szerzői négy alapelv — a más országok belügyeibe való be nem avatkozás, a különböző társadalmi berendezkedésű országok együttműködése, a békefolyamat erősítése és a háború elkerülése — kölcsönös elfogadását ajánlották az államközi kapcsolatok helyreállítására. A szovjetek elismerték, hogy a személyes csúcstalálkozó korai, de hozzátették, „a túlzott halogatás nem célszerű". November közepén kapták meg Tito levelét Moszkvában, amelyben azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a kapcsolatok rendezése csak fokozatosan történhet, az első eredményt „az államközi kapcsolatok helyreállításával érhetjük el a legkönnyebben." Megtört a jég, mert immár a jugoszlávok is indítványozták, „hogy a legmagasabb szintű találkozót kellene megszervezni." Azt javasolták, hogy Tito indiai és burmai útja után kerüljön sor a két első számú vezető találkozójára, de a helyszínt még nem nevezték meg. Egyben javasolták, hogy az 1954. december 20-tól M. Todorovic által vezetett és Moszkvában tárgyaló delegáció tagjaival ne csupán a pénzügyi segítségről és szovjet hitelekről tárgyaljanak, hanem a csúcstalálkozó részleteit is egyeztethetik. Az ötévi szünet után kidolgozott kereskedelmi és fizetési megállapodás szerint az 1955-ös évre árucsere-forgalmi egyezményt kötöttek, továbbá Jugoszlávia 40 millió rubel áruhitelt kapott a Szovjet -17 Vladislav Zubok - Constantin Pleshakov. Inside the Kremlin's Cold War. From Stalin to Khrushchev Harvard Univ. Press. Cambridge-London, 1996. 158-159. 18 A. S. Stykalin: Soviet-Yugoszlav Relations and the Case of Imre Nagy. Cold War History, 2005. 1. sz. 4. 3-22. 19 A levelet először Svetozar Rajak közölte a JKSZ jugoszláv levéltári anyagából. In Cold War International History Project Bulletin, 12/13. sz. 319-320. Magyarul közreadta iß. Prohászka Géza: Hruscsov-Tito levelezés 1954. JATEPress. Szeged, 2005. 17-19. - A jugoszláv-szovjet, illetve magyarjugoszláv kapcsolatok alakulásának további dokumentumait közli: M. Kiss - Ripp - Vida: A szovjet-jugoszláv és a magyar-jugoszláv kapcsolatok 1954-1955-ben i. m. 233-284.
