Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - East Central Europe at the Turn of the lst and 2nd Millennia (Ism.: Thoroczkay Gábor) 1061

TÖRTÉNETI IRODALOM EAST CENTRAL EUROPE AT THE TURN OF THE 1st AND 2n d MILLENNIA Kelet-Közép-Európa az első és második évezred fordulóján Ed. by Vincent Múcska Comenius University Bratislava, Faculty of Arts, Department of General History (Acta Historica Posoniensia II.) Bratislava 2002. 140 o. A kiadvány a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara Egyetemes Történeti Tanszéke, a Szlovák Történeti Társulat Egyetemes Történeti Szekciója, valamint az Osztrák Ke­let- és Délkelet-Európa Intézet pozsonyi irodája által 2001 szeptemberében rendezett tudomá­nyos konferencia anyagát tartalmazza. A tanulmányok egy része a kelet-közép-európai régió egé­szének egy-egy problémáját tárgyalja, mások bizantinológiai vonatkozásúak, míg megint mások a mai Szlovákia középkori történetével foglalkoznak, illetve kifejezetten magyar történeti problé­mát tárgyalnak. Ismertetésünket is ez utóbbiakkal kezdjük. Vincent Múcska, a pozsonyi egyetem egyetemes történeti tanszékének munkatársa dolgo­zatában az államalapítás kori magyar egyházszervezéssel foglalkozik (About the First Hungarian Bishoprics). A nemzetközi szakirodalmat imponálóan, a vonatkozó magyar tanulmányokat pedig elég jól ismerő tanulmány Veszprémet, Esztergomot, Kalocsát — sa hazai megítéléstől jócskán el­térve — Vácot tekinti az első magyar püspökségeknek, amelyeket még hat szentistváni egyház­megye követett. Foglalkozik Asztrik-Anasztáz személyével is, akit Györffy Györgyhöz és az őt kö­vető magyarországi kutatáshoz hasonlóan egy személynek tekint, csak pályáját rajzolja meg más­képp: véleménye szerint lengyelországi apátból kalocsai püspök és később esztergomi érsek lett. Feltételez azonban egy másik Anasztáz nevű főpapot, aki csehországi apátból lett az államalapí­tás környékén a pannonhalmi monostor feje. Elveti a főként Richard Marsina által képviselt azon álláspontot, miszerint az esztergomi érsekség lényegében a magyar honfoglalás idején megszűnt nagymorva nyitrai püspökség áthelyezésével született volna meg. Juráj Sedivy, a pozsonyi egye­tem levéltártudományi és történeti segédtudományi tanszékének munkatársa a pozsonyi kápta­lan korai történetét foglalja össze (Die Anfänge des Pressburger Kapitels). Véleménye szerint az egyházi testület a pozsonyi várban élő klerikusok részvételével az 1070-et követő évtizedekben alakulhatott meg. Tanulmánya végén pedig a káptalan 1236-tól dokumentálható hiteleshelyi te­vékenységével foglalkozik. A fenti két dolgozattól jócskán eltér irányultságában, objektivitásában Ján Steinhübel szlovák akadémiai kutató rövid írása (Die arpadianische Fürstentum Neutra und die Neutraer). A szerző a szlovák történetírásban az Árpád-kori Magyarországtól lényegében füg­getlenként ábrázolt nyitrai dukátus történetét taglalja a 11. században, minden egyes vonatkozó, Nyitrát vagy nyitrai lakosokat, katonákat említő adatban — erőltetetten — a különállás jelét lát­va. Ilyen logikával például a 14. századi magyar krónikaszerkesztmény 11. századi eseményeit tárgyaló részeiben szintén említett bihariakban, bácsiakban, soproniakban — azaz azon megye­beliekben — is etnikai különállás szerint szervezett hercegség lakóit láthatnánk, ami pedig kép­telenség. Martin Homza, a Comenius Egyetem szlovák történeti tanszékének munkatársa a Len­gyel-magyar krónikának szentelte tanulmányát (The system of proper personal names in the Hungarian-Polish Chronicle). A szerző a magyar történetírásban általában igen csekély forrásér­tékűnek tekintett alkotás személyneveit vizsgálja, a műben R. Grzesik álláspontját visszhangozva egy határozott ideológiai tartalmú, IV Béla öccse, Kálmán halicsi király udvarában született munkát látva. Az egész kelet-európai régióra vonatkozó tanulmányok közül Font Márta pécsi professzor ta­nulmányát kell először említenünk (Krone und Schwert. Die Anerkennung des Herrschaftsrechts in Mittel- und Osteuropa). A dolgozat az Árpádok, a Rurikok, a Premysl-dinasztiabeliek és a Piastok korai (10-12. századi) történetét vizsgálja az uralkodócsaládok felemelkedése, a hatalom koncent­rálása, a hatalomszervező tényezők, a kereszténység felvétele és a házassági politika, a hatalom

Next

/
Thumbnails
Contents