Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
1038 BUZA JÁNOS szakirodalomból már hosszú ideje ismert.14 1 A Leopold „gréci" tallérok stájer helyett tirolivá minősítése számottevően tompítja az írott források és az éremleletek adatai közötti ellentmondást. Mérséklésére azonban további lehetőség nyílik a kassai hagyatéki leltárak egyike nyomán is. A stájerországi többszörös ,grecy" tallérok mellett ún. „öcsöt tallérokat" is említettek: „Egi eöreögh eöczeött taller, császár formája, lovon ülő rajta", továbbá „más eöczeött taller, mellien vagion Gabriel Angial es Boldog Aszony képe," illetve egy demonetizált — füles, azaz öltözeti díszként szolgáló — „eöczeött taller füles, Ferdinand képe rajta."142 Nos, az „öcsöt tallérok" minden valószínűség szerint tiroli tallérok lehettek.14 3 Az első pillanatra meglepőnek tűnő feltételezés a pénznevek világában a 13. század második felétől vert híres Tiroler Etschkreutzerve144 vezethető vissza. Az Etschkreuzer számos utánzata14 6 és későbbi névváltozata, az Ötschkreuzer146 ugyancsak hozzájárulhatott ahhoz, hogy a sokkal értékesebb tallérokra is átvigyék az Etech. (Adige) folyónevet, amelyről Dél-Tirol (Alto Adige) német névváltozatát (Etschland) kapta.147 Az ún. „gréci tallérok" nagyobbik része tehát minden bizonnyal tiroli tallér volt. A hódoltság területén és az Erdélyi Fejedelemségben különösen keresettek lettek; a Duna-Tisza közén14 8 évtizedekig, Erdélyben hosszabb távon is felárral14 9 forogtak, az Oszmán Birodalom tisztségviselői ugyanis előnyben részesítették a „császár adajára [értsd: adójára]", illetve az Erdélyből portai adóra15 0 141 Pohl Artúr: Tiroli tallérok. Hazai forgalmuk a hódoltság korában. Budapest 1973, ill. István Gedai-Vera H éri: Tiroler Taler in Ungarn. Ausstellung des Ungarischen Nationalmuseums. Innsbruck 1983, továbbá V Székely Gy.: A tallérforgalom i. m. 315-337. 142 „egi grecy taller niom tall[ért] 3.", ill. „mas egi grecy taller niom tallfért] 2." Kassa v. lt. Schirmer - 1637. 143 „Ferdinánd tallért" - nemcsak császárit - hosszú időn át és számos változatban vertek Tirolban, vö. Moser, H.-Tursky, H. : Die Münzstätte Hall i. m. I. passim; a lovast, pontosabban páncélos lovagot ábrázoló „eörögh eöczeött taller" pedig III. Miksa főherceg (a neves Deutschmeister) veretével azonosítható. Az „öreg" (= nagy) jelző pedig feltehetően abban leli magyarázatát, hogy a „nagymester" nevével fél és negyed tallérokat is vertek. Moser, H.-Tursky, H.: Die Münzstätte Hall i. m. I. 216-218. 144 Képi ábrázolására, ill. leírására: A[rnold] Luschin von Ebengreuth.: Allgemeine Münzkunde und Geldgeschichte des Mittelalters und der neueren Zeit. Darmstadt 19762. 62-63, vö. Schrötter, Fr.: Wörterbuch i. m. 124-125. 148 Moser, H.-Tursky, H.: Die Münzstätte Hall i. m. I. 19. 146 „Item alte Ferdinandische, Böhaimische, unnd andere guete schwäre Reichsgroschen, alte Ötschkreuzer [Kiemelés tőlem - В. J.], schwere zwenpfenninger, oder Zwayer, Ungerischemuntz, und dergleichen hoche Müntzen..." Wien, 1617. aug. 28. Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Hofkammerarchiv (a továbbiakban ÖStA HKA), Patente rote Nr. 6. n. 70. Más összefüggésben idéztem é részmondatot: Buza János: Magyar dénárok Velencében a 16. század közepén. In: Studia professons -Professor studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára. Szerk. Almási Tibor-Draskóczy István-Jancsó Éva. Budapest 2005. 72. 147 Az Etschkreuzer kapcsán vö. Eduard Widmoser: Südtirol A-Z. Bd. 3. Innsbruck 1982. 26. 148 Buza J. : A tallér és az aranyforint i. m. 77-79.; Uő: A stájer és a tiroli tallérok i. m. 149 Fejér vármegyében 1659-ben 532 tallér kapcsán jegyezték fel, hogy „negyvene Greci, egyet computálván fl. 1 d. 90, facit fl. 76. Az négyszázkilncvenhét jó imperiális tallérokat, egyet computálván fl. 1 d. 85, facit fl. 910 d. 20." EOE XII. Budapest 1887. 266-267. 150 Egyes pénzek elfogadását visszautasították, de „az grécit helyben hatta..." - írta Erdély követe. Konstantinápoly, 1666. febr. 6.: Szilády Aron-Szilágyi Sándor: Török-magyarkori államokmánytár. IV Pest 1870. 304.
