Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
MŰHELY Buza János A TALLÉRNEVEK NÉHÁNY CSOPORTJA Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez1 Bevezetés Ismeretes, hogy az aranyban szegény, viszont ezüstben, rézben, sóban gazdag, élénk kereskedelmű Tirolban2 verték 1486-ban az első Guldiner nevű súlyos ezüstpénzeket. Az igen finom — 15 latos, azaz 937,5/1000 tisztaságú ezüstből készült — veret 31,92 grammot nyomott, színezüsttartalma így csaknem 29,93 grammra tehető. A Guldiner nevet azért kapta e méretes fizetési eszköz, mert — Habsburg Zsigmond főherceg idején — a helyben kibocsátott rajnai aranyforinttal azonos forgalmi értékű ezüstpénzt kívántak előállítani. Tirolban 1482-től 18 karátos Goldguldeneket vertek, amelyeknek aranytartalma kerekítve 2,45 gramm volt, tehát jóval kevesebbet értek a csaknem színaranyból álló aranyforintoknál, amelyeket megkülönböztetésül dukátoknak hívtak. Guldinereket, pontosabban fél Guldinereket már 1484-től jelentős mennyiségben3 bocsátottak ki, és e nagy ezüstpénzek véretésükben hamarosan követőkre4 találtak. Szászország európai mérce szerint is jelentős és fellendülőben lévő ezüstbányászata5 tette lehetővé a tiroli példa követését 1500-ban, a szász nagy ezüstök később Guldengroschen néven6 vonultak be a pénztörténetbe. Jó évtized múltán a Schlick grófoknak a cseh korona alá tartozó birtokán bukkantak gazdag ezüstlelőhelyekre, és a Sankt Joachimstal néven alapított városban I. Lajos cseh király engedélyével7 kezdték meg á szász guldengroschenek utánzását. 1520 és 1528 tavasza között több mint 2 millió példány került forgalomba. A Sankt Joachimsthaler Guldengroschen hosszú és nehézkes pénznévből csupán a „thaler" lett a hangsúlyos8 elem, és vált a távolsági kereskedelem 1 Jelen írás a Régi pénzneveink történetéhez. A tallérnevek tipizálási kísérlete címen tartott előadás bővített változata. A „Numizmatika és társtudományok V" című interdiszciplináris rendezvény (Pécs, 2001. szept. 14-16.) előadásai önálló kötetben nem jelentek meg. 2 Rudolf Palme: Frühe Neuzeit (1490-1665), Sonderdruck aus Geschichte des Landes Tirol. 2. Bozen 1986. 25-27., 68-72., 129-132. 3 Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657. (Corpus Nummorum Hungáriáé III/I.) Budapest 1975. 24-25., újabban: Heinz Moser-Heinz Tursky: Die Münzstätte Hall in Tirol 1477-1665. I. Innsbruck 1977. 19-31. 4 Friedrich Frhr. v. Schrötter: Wörterbuch der Münzkunde. Berlin 19702. 557-559., 676-677.; Wolfgang Heß-Dietrich Klose: Vom Taler zum Dollar 1486-1986. München 1986. 17-18. 5 Paul Arnold: Die sächsische Talerwährung von 1500 bis 1763. Schweizerische Numismatische Rundschau - Revue Suisse de Numismatique 59. (1980) 57. 6 Walter Haupt: Sächsische Münzkunde. Text. Berlin 19782. 94-97. 7 Jaroslav Posvar: Die Währung in den Ländern der böhmischen Krone. Eine Ubersicht der Zahlungsmitel vom neunten bis zum Anfang des zwanzigsten Jahrhunderts. Graz 1970. 77-78. 8 Heß, W.-Klose, D.: Vom Taler zum Dollar i. m. 29-31.
