Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Balogh Judit: Egy székely nemesi karrier a 17. században. Lippai András; a székely hadnagy története 973

984 BALOGH JUDIT együtt tapasztalatlanságát is a székely elit soraiban. Tekintélyét ugyanis mindvégig a hadnagyságtól remélte, nem kezdett el hatalmaskodni, nem vett fel primori attitűdöket, nem konvertálta megszerzett hatalmát úgymond „klasszikus" székely nemesi viselkedéssé. Ez utóbb megnehezítette örököse, Fancsali János lehetőségeit is. Mindezekkel együtt az ügyes katona, Lippai András tehetségesen választotta meg felemelkedése útját, és élni is tudott a kínálkozó lehetőségekkel. Evek alatt emelkedett magasra, és ha karrierjének motívumai nagyrészt ismertek is, feltételezhetjük, hogy egyéb mentalitástörténeti elemek is közrejátszhattak ebben. Ilyen lehetett a vallási kérdés is, amit azonban csupán sejthetünk a rendelkezésre álló források alapján. A periratok általában nem utalnak vallásos cselekedetekre, még a szóhasználat szintjén sem, így Lippaival kapcsolatosan sem deríthető ki protokollumok alapján semmi ilyesmi. Más egyháztörténeti adatok azonban talán árnyalhatják majd az eddig róla kialakult képet. Különösen annak ismeretében, hogy a Királyi Könyvekben található, bemutatott két adománylevél tanúsága szerint Péchy Simonnak mindkét adományhoz köze volt. A szintén Udvarhelyszéken birtokos Péchy számára a felekezeti kötődések is szerepet játszhattak abban, hogy „kijárta" földije, Lippai András számára az említett sóadományt. Amíg azonban egyéb bizonyítékunk nincs akár a település, akár Lippai felekezeti hovatartozására ebben a felekezetileg legszínesebb székely székben, addig mindezt csak feltételezésnek tekinthetjük. Ugyanígy sajnos jelenleg semmit sem tudunk Lippai esetleges házasságáról. Gyermeke mindenesetre nem volt, vagy nem érte meg a felnőttkort, így lehetett végül pártfogoltja, Fancsali János az örököse. Jelen ismereteink szerint a székely hadnagy, Lippai András karrierépítésének leggyengébb pontja éppen az örökös hiánya volt. Vér szerinti örökös híján karrierje ugyanis nem emelhette családját a székely nemesség soraiba, pontosabban emiatt éppen a nemesség soraiban való megkapaszkodás esélye veszett el. Halálával így ennek az ügyes self-made maríriek a felemelkedése nem lett más, mint egy remek, ám folytatás nélkül maradt kezdet, azaz a székely nemesi karrierépítés 17. századi útjai közül egynek, talán a legjárhatóbbnak az ígéretes kísérlete.