Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
968 KÁRMÁN GÁBOR rajta, ha jó alkalmatosság adatik, el ne mulassuk, hanem élljünk avval, mert nem tanácsos dölog szenvednünk és országra veszedelmet hoznunk, holott ő csak alkalmatosságtúl függ. Minekelőtte azért azc dolgot el indítanék, Nagyságodnak akartuk alázatoson értésére adni és venni anyai tetszését is, ha az alkalmatosság hozza. Az minek kellenék penig lenni, annak hamar s igen titkoson kelletik lenni, nem is magunk személyében, az szerint Máté vajda is, hanem jó tisztviselőink által. Úgy is tétettyük, mint ha ki mennénk, ország hadait nem is ültettyük fel, hanem csak az szélbeli hadak indulnának. Magunk kimeneteli is, az dolog végbe menvén, úgy lenne. Az kozákság mellett az tatár nem ül fel, ím most hozának jó akaróinktul, Moldvábul levelet, békesség sem lészen kozák,d lengyel közt. Jó egészséges, hosszú élettel áldgya meg Isten Nagyságodat. Albae 25 Febraarü 1653. Nagyságod engedelmes alázatos szolgája, fia, szolgál, míg él. RGyörgy mpia Hátiratán a címzés: Nekem kegyelmes asszonyomnak, édes anyámnak adassék. Sajátkezű. Szövegkritikai jegyzetek: a áthúzva: „egyvelítni" b- áthúzva: „és tetszését is vennem" c áthúzva: „dolog" d- áthúzva: „ol", vagy „ot" MOL E 204, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Missiles 37. doboz 2. II. Rákóczi György fejedelem levele Haller Gábornak Gyulafehérvár, 1656. szeptember 3, Georgius Rakoci DEI gratia Princeps Transy/uaniœ, partium regni Hungáriáé Dominus, et Siculorum Comes etc. Spectoèîlis Magm/ïce fîdelis, nobis syncere dilecte, salutem et favorem nosírum. Noha Kegyelmed eléggé értette, kiválképpen 1653 esztendőtől fogva, az lengyelekkel minemű tractáink forgottanak légyen fenn, elsőben az mutua confoederatio felől, annak utánna pedig minemű oblatiók interveniáltanak legyen tőlök, az királyságban való successióknak és devolutióknak állapotjáról, hasonlóképpen az kozáksággal mennyi rendbéli követségek által utrinque micsoda acták löttenek légyen, semmit el nem titkoltunk kegyelmetektől, úgy mostan is mi karban légyenek az dolgok, azoknak valóságát kegyelmednek érteni ekképpen akartuk. Az lengyelek, valamidőn állapottyok súllyosodott, szorgalmatoson sollicitálván azt kívánták, hogy cum conjunctione armorum segíttsük, mellyet az egy 1653 esztendőbeli expedition kívül (mellyet akkor meg cselekednünk mind az ratio belli, s mind pedig az közönséges igazság mutatott, ők is hasonlót csele-
