Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
A SZOVJET PIAC „MEGHÓDÍTÁSA" ÉS A MAGYAR TŐKE TRIANON UTÁN 91 ágán. „Gépei jó hírnévnek örvendenek, és jól ismertek Ukrajnában és Dél-Oroszországban." — szögezte le az elemzés. A MÁH-al kapcsolatban leírták, hogy az AMB-vel együtt a legjelentősebb pénzintézet Magyarországon, s míg utóbbi az angol tőke érdekeltségébe tartozik, addig előbbi a Rotschild-csoport tagja, és inkább a francia tőke támogatja. Klein Gyuláról és Fenyő Miksáról pedig többek között azt említették meg, hogy előbbi vállalkozó szellemű egyén, magánvagyona a háború alatt és után gyarapodott meg, míg utóbbi a magyar liberálisok egyik vezetőjeként befolyásos személynek számít kereskedelmi és ipari körökben, valamint a sajtóban.45 A koncessziós ajánlatról az LKB több felső államigazgatási szerv és szakhatóság véleményét is kikérte, így a Legfelső Népgazdasági Tanácsét, a Külügyi Népbiztosságét, a Tengerhajózási Népbiztosságét, a Közlekedési és Hírközlési Népbiztosságét, a Földművelésügyi Népbiztosságét, valamint a Forradalmi Katonatanácsét, bár az április 5-én meghozott döntésében alapvetően a három előbbi, inkább politikai és biztonságpolitikai indíttatású szakvéleményére hivatkozott, amelyek a koncessziós ajánlat teljesítése előli elzárkózást kérték.4 6 A Külügyi Népbiztosság nevében Makszim Litvnov népbiztoshelyettes kifejtette, hogy részükről nincs akadálya magyar cégekkel való tárgyalásnak és üzletkötésnek. Ám kikötötte: „üzletek esetén, — amelyek a magyarok számára bírnak nagy jelentőséggel — javasoljuk, hogy a szerződés életbelépéséhez az orosz és magyar kormány kölcsönös kapcsolatba lépését szabják feltételül".4 7 A Tengerhajózási Népbiztosság sem tartotta elfogadhatónak az ajánlatot, mivel úgy vélte, hogy a Szovjetunió fekete-tengeri hadihajógyártása csak ezekben a gyárakban valósul meg, ezért külföldi tőkéseknek való átadásuk veszélyeztetné a hadihajógyártás biztonságát.4 8 Azonos álláspontra helyezkedett a Legfelső Népgazdasági Tanács is, amely a nyikolajevi hajógyáraknak az ország védelmi rendszerében betöltött jelentős szerepével érvelt.4 9 Az LKB elutasító döntésében nem esett szó a párhuzamosan befutott ajánlatról, nevezetesen a vegyes kereskedelmi társaság felállításáról. Ez egyrészt nem tartozott a koncessziós szerv hatáskörébe, másrészt a döntés meghozatalának idejére, szinte bámulatos gyorsasággal kiragadták a kezdeményezést ebben a kérdésben a Klein Gyula nevével fémjelzett üzleti csoport kezéből. Mint láttuk, 1923. február 2-án még Diósy tárta fel a vegyes társaság megalakítására vonatkozó szándékait, március l-jén, tehát szűk egy hónap múlva, már az AMB teljes vezérkara igyekezett rávenni Borisz Sztomonjakovot, a berlini szovjet kereskedelmi képviselet vezetőjét arra, hogy nyújtson támogatást a tervezett társaság létrejöttéhez.5 0 Utaltunk arra, hogy a magyarországi gazdasági 45 A berlini kereskedelmi képviselet értékelése a magyar cégekről. 1923. márc. 6. Uo. 1. 14. 46 Kivonat az LKB ülésének jegyzőkönyvéből. 1923. ápr. 5. Uo. 1. 30. 47 Litvinov átirata Pjatakovnak, az LKB elnökének. 1923. márc. 14. Uo. 1. 15. 48 A Tengerhajózási Népbiztosság átirata az LKB-nak. 1923. márc. 26. Uo. 1. 26. 49 A Legfelsőbb Népgazdasági Tanács szakvéleménye. Dátum nélkül. Uo. 1. 6-10. Az LKB döntését befolyásoló összes tényező vizsgálata kívül esik tanulmányunk tárgyán. Csak annyit említenénk meg, hogy a citált társhatóságokkal ellentétes véleményt fogalmazott meg a Közlekedési és Hírközlési Népbiztosság, amely nem zárta ki a magyar tőke bevonásának lehetőségét a gyárak fejlesztése érdekében. A Közlekedési és Hírközlési Népbiztosság átirata. 1923. ápr. 25. Uo. 1. 38. 50 L. a 4. és 5. sz. iratot.
