Századok – 2005

DOKUMENTUMOK - Kelenik József: Lazarus von Schwendi emlékiratai a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről (1576) 969

974 KELENIK JÓZSEF határozott hatalmi átfedések jellemezték a Birodalom és szomszédai kapcsolatát, de messzemenőleg ez volt jellemző a birodalmon belüli területek egymás közötti viszonyára is. Voltak ... olyan külső területek, amelyek két, három vagy akár négy birtokoshoz tartoztak egyszerre, ezek a bonyolult kondominiumi viszonyok, az ... irányítást megnehezítették, és államjogi szempontból csak ritkán voltak megfelelő módon tisztázottak. Zavaró tényező ... hogy a Habsburgoknak ... α birodalmon kivűl is voltak birtokai, illetve, az hogy a birodalom egyes északi területei olyan perszonáluniós kapcsolatokkal rendelkeztek, melyek alapján idegen országok is helyet és szavazatot szereztek a birodalmi gyűlésben...".16 Ε sajátos, feudális alapokon szerveződő „államszövetség" élén a császár állt. Ο azonban inkább volt a Birodalom legfelsőbb világi hivatalának birtokosa, mint uralkodó.17

Megbízását választás útján nyerte el, és a választófejedelmeknek — elvileg — joguk volt letenni hivataláról is. Jogait, lehetőségeit, azaz hatalmát a 16. századtól választási kapitulációk sora korlátozta.1

8

Névleg a császár volt ugyan a Birodalom legfőbb hűbérura, de már csak kisebb, visszaháramló birtokokat adományozhatott szabadon. Jogai két csoportra oszlottak. Azok közül, amiket szabadon, minden korlátozás nélkül gyakorolhatott (Reservatrechte) a 16. században a következők voltak a legfontosabbak: - előterjesztés (propozíció) készítése a birodalmi gyűlések számára (azaz a gyűlés napirendjének meghatározása), - bírók, ülnökök kinevezése a Birodalmi Kamarai Bíróságokba, - a Birodalmi Udvari Tanács (Reichshofrat) elnökének és tagjainak kinevezése, - privilégiumok adományozása, kiskorú személyek nagykorúvá nyilvánítása, házasságon kívül született gyermekek törvényesítése, - és végül a társadalmi állás, a rendi állapot megváltoztatása (Standeserhöhung), lovagi, bárói, grófi, sőt fejedelmi cím adományozása. Az olyan, politikai szempontból igazán fontos jogokat (Komitialrechte), mint a törvényhozás, adókivetés, birodalmi szintű igazságszolgáltatás, rendeletek kibocsátása, háború vagy béke kérdése, a császárnak csak a birodalmi gyűlés együttműködésével lehetősége volt gyakorolni.1

9 16 „Ihre Grenzen stellten ebenfalls keine akkuraten Scheidelinien territorialer Flächenherrschaft dar; sie wurden hingegen durch alte lehensrechtliche Bindungen, verschlungene dynastische Verwandschaftsbeziehungen und politische oder soziale Klientelverhältnisse vielfach überspielt. Unscharfe Grenzziehungen und niemlas klar definierte Herrschaftsüberscheidungen charakterisirten nicht nur das Verhältnis des Reiches zu seinen Nachbarstaaten, sondern waren auch weithin für die Beziehungen der Territorien untereinander typisch. Es gab darüber hinaus Gebiete, die einem, zwei, drei oder gar vier Herren gleichzeitig gehörten, komplizierte Kondominalverhältnisse, die eine gemeinsame Verwaltung erschwerten und staatsrechtlich selten befriedigend geklärt wurden. Als verwirrendes Faktum kommt hinzu, dass die Habsburger, ... über Besitzungen ausserhalb des Reichgebiets verfügten und dass umgekehrt die nördlichen Territorien in Personalunion verbunden waren, Sitz und Stimme auf dem Reichstag erwarben und damit Teil des Reiches waren." Paul Münch·. Lebensformen in der Frühen Neuzeit. Ullstein, 1998. 28. 17 Helmut Neuhaus: Von Karl V zu Ferdinand I. Herrschaftsübertragung im Heiligen Römischen Reich 1555-1558. In: Christine Roll (Hrsg.): Recht und Reich im Zeitalter der Reformation. Frankfurt am Main, 1996. 435. 18 Fritz Härtung: Deutsche Verfassungsgeschichte. Stuttgart, 1964. 34-35. 19 Helmut Neuhaus: Das Reich in der Frühen Neuzeit. Enzyklopädie deutscher Geschichte Band 42. München, 2003. 16-18. (A továbbiakban: Neuhaus, 2003.)