Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945
952 KRUPPA TAMÁS kérdését, és kérték a királyt, hogy erősítse meg az utoljára 1581-ben megújított cikkelyt, amely kimondja az innováció tilalmát; nem kétséges, hogy ez esetben a jezsuita rendre céloztak, amely éppen az országgyűlés összehívását (április 25.) megelőző három napon keveredett éles polémiába a partiumi kálvinizmus képviselőivel.2 7 Minden bizonnyal ezekre az eseményekre utalt a Báthory István 1584. július 2-án kelt levele a hármas tanácshoz; „ír végre kegyelmetek a gyűlés motusáról, melyet kegyelmetek leveléből [az áprilisi gyűlésről beszámoló május 13-ai levél] rövidebben, Gyulay Páltól bőséggel, minden processusa szerint megértettünk. De nem csudáljuk, hogy akik gyűlésüket is a keresztény religiónak impugnálásán kezdették, az külső adminisztrátoroknak [hármas tanács] sem hagyhattak békét."2 8 A kormányzati vitára a következő évben tett pontot a király; május 1-én Erdély gubernátorává nevezte ki Ghiczy Jánost. A választásban szerepet játszott az, hogy 1584 folyamán, mint az imént említettem, Ghiczy katonái összecsaptak a budai pasa seregével, amely miatt a pasa a királyt „nagy embertelenül nyelvével rútolta."2 9 A gubernátor kinevezéséhez azonban még egy eddig figyelmen kívül hagyott ok is hozzájárult. Erre burkoltan a kormányzó kinevezési oklevele utal; e szerint a király Ghiczy kezébe helyezte a fejedelemség adminisztratív és katonai irányítását. Ami az utóbbi funkciót illeti, jogában állt az erdélyi várak parancsnokainak, várnagyainak és összes tisztviselőjének a kinevezése, két véghely, Várad és Karánsebes kivételével.3 0 Mindkét végvár Erdély kapujának számított, északon és délen ezekre hárult a török támadások elhárítása. A fentebb mondottak alapján gondolhatnánk arra, hogy a király azért vonta ki ezt a két várat a kormányzó joghatósága alól, hogy ne ingerelje tovább az amúgy is dühös törököt. Véleményem szerint azonban ez esetben nagyobb súllyal esett a latba a vallás kérdése. Láttuk, hogy Ghiczy milyen mértékben avatkozott bele, a király kifejezett tilalma ellenére, és a lehető legalkalmatlanabb politikai helyzetben a Váradon megtartott hitvitába. Báthory, akinek több okból is szívügye volt a váradi katolicizmus, nem óhajtotta a továbbiakban egy olyan ember kezében hagyni a fontos partiumi város irányítását, akinek a részrehajlása — azonnali belpolitikai hullámokat kavarva — egyértelműen megmutatkozott az előző év tavaszán. Karánsebesen, ha hihetünk a jezsuita forrásoknak, még nagyobb számú (kb. 3000 fős) katolikus közösség maradt, akik már 1581 óta kitartóan kérték, hogy küldjenek egy katolikus papot a városba, sőt lépéseket tettek egy jezsuita szeminárium létrehozására is. Éppen az 1584. év februárjában, tehát nem sokkal a 27 EOE III. 56-57, a végzések: Uo. 203. Az 1584. évi gyulafehérvári országgyűlés az 1581. évi kolozsvári rendelkezéseinek megújítását kérte, ez esetben az innovációt a katolikusokra, illetve a jezsuitákra értve. Uo. 39, 157. 28 Báthory István király levélváltása az erdélyi kormánnyal (1581-1585). (Magyar Történelmi Emlékek I. Okmánytárak 42. köt.) Közrebocsájtja Veress Endre. Bp., 1948. (a továbbiakban Levélváltás) 168. 29 Idézi EOE II, 62-63. 30 „In duobus tarnen officiis et praefecturis, nimirum Varad et Karansebes, si quando praefecti loco et tempori minus idonei viderentur: ea gubernátor, nisi prius accedente scitu et consensu nostro, nec praeficiat, nec loco moveat." Levélváltás, 265.
