Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bobory Dóra: Batthyány Boldizsár és humanista köre. Erudíció; természettudomány és mecenatúra egy 16. századi magyar főúr életében 923
934 BOBORY DÓRA Mára már a Codex Clusii néven ismert, gombákat ábrázoló akvarellek gyűjteménye keletkezésének körülményei is jól ismertek.88 Továbbá elképzelhetőnek tartom, hogy a Codex Clusii akvarelljeinek finanszírozása mellett Batthyány támogathatta Clusius egy korábbi művének megjelentetését, vagy legalább illusztrálását.89 Mégis, Batthyány Boldizsár nem egyedül vett részt ebben a vállalkozásban: nem csak, hogy korának egyik legkiválóbb botanikusától, Carolus Clusiustól kapott növényeket és jó tanácsokat, de Beythe István és András,9 0 apa és fia, is osztoztak lelkesedésében és támogatták növénytani tudásukkal. Beythe István, mielőtt Batthyány udvarába érkezett, Sárváron, a Nádasdyaknál töltött éveket, ahol Fraxinus a nádor udvari orvosaként tevékenykedett, és ahogy korábban említettem, talán orvosi kertet is létrehozott. Valószínűleg Fraxinustól tanult botanikát Méliusz Juhász Péter is:9 1 míg Beythe szakértelme Clusiusszal való együttműködésében talált hangot, Méliusz megírta az első magyar nyelvű herbáriumot. Továbbá a magyar orvostörténet és botanika egy másik kiemelkedő alakja, Frankovics Gergely,9 2 Beythe Istvánnal való barátságán keresztül szintén kapcsolódott a németújvári humanista körhöz,9 3 és Hasznos Es Fölötte Szikseges Könyv című művét Manlius nyomtatta ki Monyorókeréken (Eberau) 1588-ban. Mindez arra utal, hogy a magyar botanika születésének időszakában a folyamat minden fontos résztvevője, botanikusok, patrónusok, gyümölcstermesztők, nyomdászok, orvosok és füvészek egymással kapcsolatban voltak, egy kis tudományos elitet alkotva. Úgy tűnik, hogy Sárvár egyaránt a gyümölcstermesztés elsőszámú központja és egy különleges orvos-botanikus generáció alma matere is volt,94 amíg néhányuk tudása és tehetsége Batthyány Boldizsár körében talált igazi kifejezésre. Clusius nem feledkezett meg barátairól és támogatóiról, különböző műveiben megragadott minden alkalmat, hogy egy-egy velük kapcsolatos anekdotát leírjon, és hangsúlyozza szerepüket felfedezéseiben, rendkívüli szerénységről és közvetlenségről téve tanúbizonyságot. Az Aliquot notae dedikációján95 és a gyakran idézett császárgombás anekdotán9 6 kívül még számtalan helyen bukkanhatunk Batthyány Boldizsár nevére. 88 Ld. Istuánffi i. m.; Aumüller - Jeanplong i. m.; Gombocz i. m.; Festschrift anläßlich der 400 jährigen Wiederkehr der Wissenschaftlichen Tätigkeit von Carolus Clusius 1973; Ubrizsy 1977. 89 Ld. 45. jegyzet. 90 Beythe András: Fives Könüv. Güssing, Manlius, 1595. Ez a könyv átvesz részeket Matthiolustól, egyébként pedig Méliusz Juhász Péterre támaszkodik, és a Stirpium Nomenclator Pannonicus magyar növényneveit használja. Ld. Fazekas i. m. 45, 55. 91 Fazekas i. m. 52-53; lásd továbbá Szabó Attila bevezető tanulmányát Méliusz Herbáriumának reprint kiadása (Bukarest, Kriterion. 1978) elé. 46. 92 Alfoldi-Flatt Károly: Frankovich Gergely és orvosbotanikai müve. Természetiudománj'i Közlöny 1895. 37. sz. 2. pótfüzet. 49-59. 93 Stirling 1996. 22. 94 Fazekas i. m. 52; Grynaeus Tamás: (Gyógy)növényisrneretünk a reneszánsz és a reformáció korában. Orvostörténeti Közlemények 1985. 109-112. sz. 108; és Stirling 1996. 30. 95 Carolus Clusius: Aliquot notae in Garciae Aromatum História. Antwerpen, Plantin, 1582. 90 Uő: Fungorum in Pannoniis observatorum brevis história, függelékben a Rariorum plantarum historia-hoz. Antwerpen, Plantin, 1601. cclxxiii.
