Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 913 ország és Erdély térképét, 1568-ra pedig tető alá hozta Bonfini Decadeseinek addigi legteljesebb kiadását.12 5 Ez utóbbi mű maradt történészi működésének legfontosabb megnyilvánulása; jellemző, hogy itt is csak kiadói munkáról van szó: Zsámboky nem csak a politikailag kényes, Mátyás királlyal foglalkozó részt fűzte hozzá a mű korábban megjelent részéhez, hanem számos 16. századi történelemmel foglalkozó kisebb írást, és a királyi titkár Liszthi János kutatásának köszönhetően néhány kancelláriai forrást is.12 6 Bonílni kiadása könnyű és gyors sikert hozott, és Zsámboky, mint történész, ennyivel nagyjából meg is elégedett, 1569-ben félretette történeti naplóját, és a továbbiakban kiadóként is csak elvétve nyúlt történeti tárgyú művekhez.12 7 A történészi cím mellé egy év múlva (1567-ben) további két megtisztelő címet szerzett: a császári kegy megnyilvánulásaként immáron Zsámboky címzetes udvari orvosnak (medicus aulae titularis) és palotagrófnak (comes palatínus) is nevezhette magát. Konkrét anyagi előnyökkel egyik titulus sem járt. Az udvari orvosnak megengedett volt az udvar tagjainak gyógyítása, valamint Miksának köszönhetően Zsámboky ezentúl mentesült a diplomabemutatási (honosítási) kötelezettségtől (actus repetitionis), mellyel az orvosi kar már jó ideje nyaggatta.128 Ez az udvari orvosoknak adott új (az egyetem ellenőrzése alóli) mentesség, bár általánosan lett megfogalmazva, mégis, úgy tűnik, az udvari történész ügyének megoldását szolgálta. Csupán három nappal e rendelkezés 125 Történelmi jegyzetei megjelentek: Aus dem Tagebuch des kaiserlichen Hofhistoriographen Johannes Sambucus (1531-1584). Hrgb. von Hans Gerstinger. Österreichische Akademie der Wissenschaften. Philologische-Historische Klasse. Sitzungsberichte 248 (1965), 1-52; Aus dem »Tagebuche« des kaiserlichen Hofhistoriographen Johannes Sambucus (1531 bis 1584). Hrgb. von Hans Gerstinger. In: Die Österreichische Nationalbibliothek. Hrgb. von J. Stummvoll. Wien, 1948. 373-383. A genealógiát a HHStA őrzi, keltezése 1566. május 1. A térképek: Sambucus, J. : Ungariae descriptio. Viennae, 1566; ill. Uő.: Transylvania. Viennae, 1566. (Későbbi kiadásokról lásd Grof, L. L.: Oretelius' maps of Hungray. The Map Collector 6 (1979), 3-11.) Érdemes megjegyezni, hogy Zsámboky nem csak a térképkészítésben imitálta (és használta) elődjét, Laziust, hanem a genealógiai fa elkészítésében: Lazius élete vége felé hatalmas összegeket fektetett ugyanebbe a projektbe: Altfahrt, Margit: Die politische Propaganda für Maximilian II. Erster Teil. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 88 (1980), 80; Mayr: Wolfgang Lazius, i. m. 79. 126 Salariatus regni Ungariae Contra hostes annui, tempore Mathiae... In: Bonfini: Rerum Ungaricarum, i. m. 835-836; De reddita Mathiae corona, & foedere inter ipsum & Fridericum III. Imp. In: uo. 836-837. Contractus matrimonium regalium... In: uo. 838-840.; Concordia Ungarica, inter... Fredericum... et Vladislaum... In: uo. 840-841. 121 Bonfini teljesebb kiadása mintegy benne volt a levegőben. Erről bővebben: Windisch: Biographie. Lebensbeschreibung des Johann Sambucus, i. m. 191-192, 205-208. Almási: The Uses of Humanism, i. m. 210-212. Későbbi „történeti" tárgyú publikációja: Gomecio, Alvaro: De Rebus Gestis a Francisco Ximenio Cisnerio... Frankofurti, 1581. 128 A történetet ismerteti Bálint-Nagy István: Sámboky János orvosi működéséről. Orvosi Hetilap 73 (1929), 409-413; Uő.: Der weltberühmte Historicus, i. m. 153-154. Az idevonatkozó forrás: Acta facultatis medicae Universitatis Vindobonenesis. Hrgb. von L. Senfelder. Vol. 4. 1558-1564. Wien, 1908. 87, 91, 160. Bálint-Nagy szerint a címet, meg nem nevezett forrás szerint, 1567. január 27-én kapta. (Der weltberühmte Historicus, i. m. 165.) Ez az ügy arra utal, hogy ebben az időben Zsámboky intenzívebben praktizált. A későbbiekben ennek nincs nyoma, bár egyes patrónusait úgy tűnik orvosi tanácsokkal is ellátta. (Lásd a Rudolf Khuennek, az udvari tanács elnökének szánt versének aláírását („Artz"): ÖNB Cod. 9977, f. 88. Batthyány Boldizsárnak rebarbarát küld Bécsből: Ritoókné Szalay Ágnes: Zsámboky János levelei Batthyány Boldizsárhoz. In: Uő.: „Nympha super ripam Danubii". Tanulmányok a XV-XVI. századi magyarországi művelődés köréből. Budapest, 2002. 213.)
