Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 911 netét megírja.11 3 Zsámboky persze nem csak arra utalt, hogy tudását és gyűjteményeit a haza szolgálatába fogja állítani, hanem arra is, hogy bécsi letelepedése már önmagában az udvar hírnevét nagyobbítja. Mint az alábbi példa is bizonyítja, a nagyszombati humanista később is elvárta, hogy az udvar egyik „díszeként" tartsák számon. Letelepedése után egy évvel Zsámbokyt konkrét szolgálattal próbálta megbízni az udvari tanács: egy német nyelvű erdőrendelkezés („Waldordnung") latinra fordításával. A felkérést határozottan elutasította. Mikor korábban, Nápolyból Miksának küldött levelében nyelvtudásával büszkélkedett távolról sem gondolta, hogy tudását ilyen alacsonyrendű feladatok megoldására lehetne felhasználni. Elutasító válaszában időigényes történelmi és tudományos tevékenységére hivatkozott, és azt állította, hogy német nyelvismerete nem elégséges, ráadásul a témának sem szakértője, de leginkább az okozna problémát, hogy nehezen találná a megfelelő latin terminológiát. Ha Cicero nyelvén fogalmazna, akkor bizonyos szavakat körül kellene írnia, ha Varró latinságát használná, senki sem értené. A bevált középkori latin terminológia használata persze fel sem merült. Mindennek ellenére úgy nyilatkozott, hogy két-három hónap alatt el tudná végezni a feladatot, és hozzátette, ha egy történeti művel kapcsolatos megbízásról lenne szó, idő- és terjedelmi korlátok nem jelentenének problémát.114 Mint ahogy korábban Miksa trónöröklésére feltett lapjai is sikeresek voltak, a történészi hivatásra pályázó Zsámbokynak ismét szerencséje volt. Néhány hónappal az említett levél után meghalt a rendkívül termékeny udvari történész Wolfgang Lazius, aki hozzá hasonlóan szintén érdeklődött az orvostudomány, a numizmatika, az antik feliratok és a térképészet iránt. A közös érdeklődési körök és ambíciók ellenére lényeges eltérések voltak kettőjük között: gondolkodásukban két különböző generációt, két különböző nemzetet képviseltek (Lazius még a Nibelung-éneket is felhasználta forrásként), és Zsámboky nem csali modernebbnek, hanem nemzetközileg jóval elismertebbnek, és képzettebbnek számított. Elképzelhető, hogy részben az ő aknamunkájának volt köszönhető, hogy Miksa Laziust, úgy tűnik, kevésbé kedvelte.115 Megtisztelőnek számított tehát a várva várt felkérés, amelyre Lazius halála után került sor: Zsámboky örökítse meg Ferdinánd temetését. Állítólag a munkába olyannyira beletemet-113 Sambucus: Emblemata (1564), i. m. 12. 114 Zsámboky az Udvari Kamarának: Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 69-70. (Í565. ápr. 26.) A későbbiekben egy-egy kisebb szolgálatra mégis hajlandó lesz. Lásd például az uralkodó érdekében tett utazásának jutalmazását 50 tallérral: ÖStA FHKA Hofzahlamtsbücher [HZBj 21 (1566. szept. 3.), f. 575. 115 Halálára mindenesetre tisztelettel megemlékezett három versben is. (Oratio in funere ... Wolfgangi Lazii Viennensis. Ed. per Diomedem Cornarium Zviccaniensem. Addita sunt epitaphia aliquot. Viennae, 1565. for. Diiiiv.) Laziushoz irodalom: Aschbach, Joseph, Ritter von: Geschichte der Wiener Universität. Bd. 3. Die Wiener Universität und ihre Gelehrten 1520-1565. Wien, 1888. 205-233; Trenkler, Ernst: Wolfgang Lazius, Humanist und Büchersammler. Biblos 27 (1978), 187-203; Mayr, M.: Wolfgang Lazius als Geschichtsschreiber Österreichs. Innsbruck, 1896. Laziust Jacopo Strada már a bécsi udvari tartózkodása előtt megpróbálta lejáratni: Louthan: The Quest for Compromise, i. m. 28-42 (német patriotizmusáról ugyanitt); Miksa Lazius ellenes érzelmeire vallhat az a tény, hogy Ferdinándnak szentelt halotti beszéde nem jelenhetett meg, jóllehet Sigismund Seid azt teljesen elfogadhatónak talált („summa pietate ac diligentia conscripta"). Seid Laziushoz (s.d.): ÖNB Cod. 7996.2, f. 16.
