Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889

896 ALMÁSI GÁBOR Bona György tanítói felügyeletével, akihez a későbbi történész, Istvánffy Miklós is csatlakozott. Ha nem is szolgákkal és lovakkal, Zsámboky előkelő tanítványokkal indul Olaszországba 1553-ban. Magántanítványoktól származó jövedelme ezentúl peregrinációjának egyik fontos forrásává vált: Bona György 1559-ben bekövetkezett halála után egy-két évre Anton Fugger fiának, Jakabnak lett tanítója.36 Dudith és Zsámboky felmenői a török hódítások következtében fokozottan rászorultak az uralkodói támogatásra, melynek hasznát már saját életükben tapasztalhatták. A családok férfisarjának oktatására költeni bizonyára olyan befektetésnek túnt számukra, mellyel a családok felemelkedése továbbra is biztosítható. Mégis rendkívülinek számított Dudith és Zsámboky hosszú és alapos egyetemi tanulmányútja: arról tanúskodik, hogy a művelt polgári, kisnemesi réteg egyre több képviselője hitt a humanista műveltség és kultúra társadalmi hasznában. Mint kiderült, nem volt hiábavaló befektetés: az ifjak nem csak a studia humanitatis elsajátításában jeleskedtek, hanem olyan humanista kulturális szokásokat is magukévá tettek (mint pl. könyv- vagy érmegyűjtés), melyek megkönnyítették a művelt társadalmi elittel való kapcsolatfelvételt és azonosulást. Társadalmi felemelkedésük már tanulmányaik során megkezdődött, udvari szolgálatba lépésüket pedig nagyrészt tudásuknak és tehetségüknek köszönhették. A tanulmányutak finanszírozása a korban tipikus módon történt; az egyházi javadalmazás Magyarországon még élő gyakorlat volt, bár egyre inkább ellentmondásoktól terhelt, magántanítványok tartása pedig az ab ovo humanista eljárás. Végső megjegyzésként érdemes Dudith és Zsámboky származására kitérni. Jóllehet mindketten Magyarországon születtek, magyar pátriatudattal rendelkeztek, és a magyar nyelvet aktívan használták, „magyar" identitásuk kevesebb hangsúlyt kap egyéniségük formálásában, mint legtöbb magyarországi kortársuk esetében. Ez nem feltétlen vegyes származásukból adódott, hanem 36

Pölnitz, G., Kellenbenz, H.·. Anton Fugger, III/2 kötet, 1555-1560. Tübingen, 1986. 228-229. Zsámboky Fuggerekkel való viszonya sajnos nem eléggé dokumentált, egy dillingeni kutatás valószínűleg több mindent tisztázhatna. Ezenkívül tudomásunk van róla, hogy Anton Fugger végrendeletében Zsámbokynak mint tanítónak hagy 200 forintot. 1572-ben Zsámboky 200 dukátért ad el görög kéziratokat Hans Fuggernek, Georg Lili szerint ugyanekkor érméket és más régiségeit is értékesíteni próbál. Lili, G: Hans Fugger (1531-1598) und die Kunst. Leipzig, 1908. 28. Állítása, miszerint Zsámboky 1564-ig volt tanítója Jakabnak, nehezen támasztható alá. Bona Görgynek nem csak halotti beszédet szentel Zsámboky, hanem Ciceró-dialógusában is szerepelteti, melyhez a halotti beszédet is csatolja, kiegészítve Bona halálára fontosabb humanistáktól beszerzett vigaszlevelekkel. A Jakob Fuggernek ajánlott mű Zsámbokyt, mint a tapasztalt és jól ismert humanista tanítót és rétort prezentálja. Sambucus, J.: De Imitatione Ciceroniana Dialogi Très Autore loan. Sambuco. Tirnavense Pannonio. Eiusdem duae Orationes Funebres, cum doctissimorum aetatis nostrae virorum Epistolis aliquot eiusdem argumenti, & Epigrammatis graecis & Latinis. Paris, 1561. Fuggeren és Bonán kívül hosszabb-rövidebb ideig más tanítványai is lehettek ebben az időszakban. Felmerülő nevek: a stíriai bárói család leszármazottja, Jakob Stubenberg, akinek megírta halotti beszédét (Sambucus, J. : Orativncula loan. Sambuci, Pan. in obitum Generosi Adolescentis Iacobi a Stubenberg. Patavii, 1559). Báró Johann Fridrich és Ferdinand Hoffmann, akikhez könyvet ajánlott (Hipolytus Thebanus: De ortu & cognatione Virginis, i. m.).