Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889
894 ALMÁSI GÁBOR kat folytatott, melyet egzisztenciális mentőövnek szánt, ámbár később csak elvétve használta itt megszerzett tudását. Vitus Amerbach egykori ingolstadti retorika tanárának címzett versében mentegetőzve írta, hogy Apollónak szenteli magát „míg valami elegánsabb fel nem merül, mely ízlésemnek is jobban megfelel"?2 Orvosi tanulmányait még annyira sem tartotta fontosnak, hogy abszolválás után a diplomát megszerezze (valószínűleg, mert a bankett költségeire nem tudta vagy inkább nem akarta rászánni a szükséges összeget, hiába dedikálta több kötetét is, mint azt Gulyás Pál sejti, e célból patrónusainak).2 3 Dudith a pádovai egyetemen szintén specializálódott, ő viszont elsősorban jogi ismereteit bővítette.2 4 Érdekes egybeesés, hogy 1553-ban mindketten megszakították peregrinációjukat, és új támogatások után nézve visszatértek Magyarországra: egyaránt sikerrel jártak, sőt ekkor már a bécsi udvarral is kapcsolatot létesítettek. Dudith hazatérését minden bizonnyal nagybátyja, Sbardellati Ágoston egy évvel korábban bekövetkezett halála tette szükségessé.2 5 Kollányi Ferenc egy pontosabban meg nem nevezett forrásra hivatkozva állítja, hogy Dudith már 1552-től esztergomi kanonok volt.2 6 Egy 1553. évi dokumentumban viszont Dudith mint felhévízi prépost segédkezik tolmácsként Fráter György perében a pápai nuncius felkérésére.2 7 Ez a forrás nem említi kanonoki címét, melyről egyértelműen csak 1558-ból van tudomásunk.2 8 Kérdés marad tehát, hogy kinek a jóvoltából lett Dudith kanonok: a nagybátyjának, vagy nagybátyja riválisának, az 1553. május 7-én beiktatott Oláh Miklós esztergomi érseknek. A szakirodalomban elterjedt véleménnyel szemben Oláh támogatása ellen szól Kollányi értesülése, és Dudith későbbi, igencsak elfogult nyilatkozata, miszerint Oláh csak akadályozta előmenetelét.2 9 Akárhogy is történt, Sbardellati Ágostonnak (aki egyebek mellett 1 a felhévízi prépostság bevételeinek egy részével is rendelkezett) volt miből távon Albert, R. - Cunz, R. Speyer, 1995. 71-93; Bíró-Sey, K.: Zsámboky János az éremgyűjtő. Numizmatikai Közlemények 80-81 (1980-1982), 57-61; Huszár, L. \ Zsámboky János numizmatikai tevékenysége. Orvostörténeti Közlemények 112 (1985), 211-215. Lásd még Haskeil, F.: History and Its Images. Ait and the Interpretation of the Past. New Haven-London, 1993. 13-25. , 22 „Phoebo me ac medicis dedi colendum, / Donee magis accidit venustum / Et meo placet simul palato. / Consultum hoc studio ta me η propinquis / Et meae cuperem bonae saluti." (Sambucus, J.: Poemata. Patavii, 1555. ff. 30-31.) 23 Gulyás: Bibliotheca Joannis Sambuci, i. m. 14. A kérdéses kötetek: (Oláhnak ajánlva) Nílus: Nili Patris Sancti Et Archiepiscopi Constantinopolitani Illius Misericordis, Oratio Ad Deum contra Barbarorum incursiones, bella intestina, pestem, famem, ac mortis uim praesentem. Ed.: Joannes Sambucus. Patavii, 1555; Sambucus: Poemata, i. m. (Istvánfly Miklósnak és Bona Györgynek ajánlva.) 24 Costil: André Dudith, i. m. 81-87. 25 Szepessy Tibor: Marginalia Dudithiana. Irodalomtörténeti Közlemények 94 (1990), 73-74. 26 Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok. 1100-1900. Esztergom, 1900. 156. 27 Österreichisches Staatsarchiv, Wien [a továbbiakban ÖStAl Haus-, Hof- und Staatsarchiv [HHStA], Turcica, bl553. (Sopron, máj. 2.): „Adhibuit Nuntius Matinengus D. Andreám Dudith, praepositum Ad Thermas superiores Budenses, Interpretern in lingua Hungarica." 28 Oláh Miklós érseknek tett kötelezvényben, hogy tanulmányaiból egy év múlva visszatér. Szepessy: Marginalia Dudithiana, i. m. 74. 29 Lásd Dudith 1567. június 1-ei levelét II. Miksához, melyet később Quirinus Reuter mint Dudith „Apológiáját" publikált (Reuter: Andreae Dudithii de Horehowiza, i. m. 32-51.). Az idevonatkozó rész Dudith·. Epistulae, i. m. Vol. 1. 452-454. Vö. Costil·. André Dudith, i. m. 79-80.
