Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
A 17. SZÁZADI MAGYAR VÁRMEGYE 885 ság elszállásolása és ellátása ügyében hoztak határozatokat.1 '*" A nádor, a dunántúli főkapitány instrukcióival, a király tudomásával végbement rendi szerveződés immáron egy nagytáj hátországát organizálta. Sajnos mindmáig csak szórványadatok ismertek a dunántúli rendek következő évtizedben kiteljesedő közös közgyűléseiről, de jelentőségét talán illusztrálhatja az 1649 júliusában, a Sopron vármegyei Csepreg mezővárosban tartott gyűlés. Egy hónappal korábban Pálffy Pál, a frissen megválasztott nádor az adóösszeírások pontosítása, lovasok és gyalogosok kiállítása tárgyában tett országos végzésre hivatkozva a dunántúli rendek számára megparancsolta, hogy július első napján a Sopron vármegyei Csepreg mezővárosban tartsanak közös gyűlést, amelyre törvényha-i tóságonként utasításokkal ellátott embereket válasszanak.15 1 Ekkor Csepreg mezővárosban a hét dunántúli vármegye rendjei összesen 1000 katona kiállítását határozták el. A lovasok döntő többségét a tágabb térség egyházi és világi főnemessége adta (685 lovas katonát). Közülük is kitűnt gr. Batthyány (I.) Ádám (90), gr. Nádasdy Ferenc és gr. Esterházy László (80-80), gr. Zrínyi Miklós és Péter (75), a győri püspök (60), illetve jelentős kontingenssel szerepelt gr. Erdődy György (32), továbbá a veszprémi püspök (27). Sopron vármegye jómódú középbirtokosai, kazaházi Joó Miklós, Viczay Ádám 5, illetve 10 fős egységeket állítottak ki. A három dunántúli szabad királyi város — Sopron: 60, Kőszeg: 30, Kismarton: 15 — összesen 105 gyalogost fogadott, míg a név szerint felsorolt 6 vármegye 159 gyalogost állított ki. A forrás specialitása, hogy Moson esetében nem a törvényhatóság nevét, hanem a magyaróvári uradalmat követő legnagyobb megyei birtokost, a gr. Harrach (Haragh) családot tünteti fel.15 2 Amennyiben a kiállított katonaságot az előző évben összeírt portaszámmal vetjük össze, úgy a Sopron vármegyei eset más oldalról történő vizsgálataként azt látjuk, hogy a 17. század derekán a Dunántúlon ez az oszmánoktól leginkább megkímélt törvényhatóság rendelkezett a legnagyobb adózó erővel. 1. sz. táblázat A dunántúli vármegyék portaszáma, az arra kivetett adómennyiség (1648) és a ténylegesen megajánlott katonaság (1649)u " Vármegyék neve Portaszám'5 4 (1648) Repartitiós havi összeg (1648) Π kr Kiállított katonaság (gyalogosok) (1649)'m Győr 95 '/z 305 Π 30 kr 12 150 Tóth P.: Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek Nr. 1539-1550., Corpus statutorum V/l. 112-113. 151 ZML IV A. 1. b. Acta Congregationalia, 1. d., Pálffy Pál nádor Zala és Somogy vármegyék főispánjához, rendjeihez, Pozsony, 1649. jún. 7., Ugyanaz nap mindkét vármegye számára. 152 SL: IV A. 1. b. SVMLt Acta Congregationalia, 1. d., 1649: Anno 1649 die 1 Julii in oppido Chepregh (...). 153 A táblázat forrásai. SL IV A. 1. b. Acta Congregationalia 1. d., 1648: Extractus in Inferiori Hungaria et Croatia habent stationes seu quartiria tria regimina peditum et duo equitum., 1649 júl.: Anno 1649 die 1 Julii... 154 A forrás még Pozsony, Nyitra, Trencsén vármegyék portaszámait és a kivetett összeget adja meg. Ezek a nagyságrendi összevetés érzékeltetésére az alábbiak: 155 A forrás a felsorolásban szereplő legelső vármegye, Zala esetében tünteti csak fel a gyalogosokat.
