Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: Vác városának török házösszeírása 1570-ből 791
796 SUDÁR BALÁZS mák merültek fel a török nyelv lejegyzése kapcsán is — amelynek hangkészlete többé-kevésbé egybeesik a magyaréval —, ezért a törökök kidolgozták a maguk rendszerét a magánhangzók jelölésére. Ez azonban az íráskép megszokásán alapul, ismeretlen szavak biztos olvasását nem teszi lehetővé. Ráadásul a hivatalnoki írásmód meglehetősen takarékosan bánt a mellékjelekkel, többnyire csak betűcsonkokat vetettek papírra. (Oszmán szöveg esetében ez nem okoz leküzdhetetlen problémát, hiszen általában „tudjuk", hogy mit kell olvasnunk.) A magyar ékezetekhez hasonló funkciót betöltő diakritikus pontok elhagyásával például a t, b, p, j és η betűk írásképe egybeesik, ráadásul aj (Jod) jelöli az i hangot is. így pl. az egyik váci család nevének esetében a Tőrös, Túrós, Boros, Bőrös, Tors, Bors, Toros, Poros, Pörös olvasat is elképzelhető lenne. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az r betű ékezettel ellátva zs-nek és z-nek is feloldható, ráadásul nagyon közel áll a d betűhöz, akkor elképzelhetővé válik a Büdös, Bűzös, Tüdős, sőt a Búdos és azon keresztül a Búdosó/Bújdosó olvasat is. De alig néhány pontnyi ékezet választja el egymástól az s és az sz betűt is, így forrásunkban nem dönthető el, hogy Madaras vagy Madarász volt-e az egyik család neve. Sok gond adódik az arab írás kef betűjével: hangértéke lehet k, g, gy, ty és ny is. így például egy vezetéknév éppoly joggal olvasható Kerékgyártónak, mint Nyereggyártónak. Ráadásul az összeíró nem mindig azonos formában jegyezte le a magyar neveket. Egymáshoz közeli telkeknél még csak-csak betartotta a maga kreálta ortográfiai megoldást, ha azonban régen feljegyzett nevet kellett újra leírnia — pl. egy hátsó szomszédét —, akkor esetleg más változat jutott eszébe. Fokozottan figyelembe kell vennünk az ingadozást különböző összeírok esetében. Hogy csak egyetlen példával éljünk: a rendkívül gyakori Szabó családnevet is kétféle módon jegyezték fel házösszeírásunkban. Az olvasati lehetőségek sokfélesége és az ehhez társuló ortográfiai ingadozás könnyen megtévesztő átiratokhoz vezethet, amely azután a későbbi kutatások során okoz problémát. Például az egyik, feljebb már említett család nevét Fekete Lajos — két lehetőséget megjelölve — Tőrösnek vagy Túrósnak olvassa, egy korábbi összeírás kiadásában Torsként akadunk rájuk, és valószínűleg azonosak egy másik kiadás Boros nevű családjával. Ingadozás azonban egyetlen közleményen belül is adódhat: Fekete Lajos például ugyanazon családot hol Botosnak, hol Dobosnak nevezte - a lejegyzés kis mértékben valóban eltér. Az olvasati és az ortográfiai ingadozás okozta nehézségek egy része azonban különböző források egybevetésével megoldható. Különösen nagy segítségünkre vannak a keresztnevek, amelyeknek az olvasása többnyire biztos.1 5 Ha azonos rokonsági fokokon azonos keresztneveket találunk, s ráadásul a vezetéknevek lejegyzése is összefüggésbe hozható, akkor joggal gyanakodhatunk arra, hogy ugyanazon család került feljegyzésre. (Sőt, teljesen eltérő vezetéknevek esetén is érdemes gyanakodnunk, hiszen ezek használata korszakunkban még nem szilárdult meg, miként erről még szólunk.) Feljebbi példánknál ma-15 A keresztnevek arab betűs átiratához lásd: Fekete Lajos: Die Siyaqat-schrift in der Türkischen Finanzverwaltung. I. Band. Einleitung, Textproben. Budapest 1955. 875-877.
