Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Palotás Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében (Ism.: A. Sajti Enikő) 787

790 TÖRTÉNETI IRODALOM ját: a korábbi, etnikailag idegen politikai-hatalmi elit hatalmának megtörését, a gazdaság, ezen belül is a mezőgazdaság "nacionalizálását", egy etnikailag adekvát, politikailag pedig megbízható birtokos réteg létrehozását. S ha ezt a célt kisebb, nagyobb mértékben sikerült is elérnie az egyes kormányoknak, gazdaságilag ezek az intézkedések ugyancsak vitatható eredményeket hoztak -figyelmeztet rá Palotás. A könyv jól bevált szerkezeti-logikai rendjét — összehasonlító demográfia, gazdaság és társadalom, majd pedig az egyes országok hasonló szerkezetben történő egyenkénti bemutatása, ahol már a belpolitikai élet fejleményei is kellő hangsúlyt kapnak — , a szerző következetesen viszi végig az 1921-1941 közötti periódus tárgyalása során is. Jól sikerültek a könyvnek azok a fejezetei is, amelyek arra keresik a választ, mit eredményezett a térségben a liberális intézmények és a hagyományos kultúrák konfliktusa, annak ábrázolása, hogy főként a balkáni országokban, a kulturális tradicionalizmus nyomása miatt hogyan torzultak el az alkotmányokban lefektetett liberális elvek. Miért került sor az alkotmányos parlamentáris rendszerek szűkítésére, illetve felszámolására, a különféle előjelű királyi, szanációs, légionárius stb. előjelű tekintélyuralmi rendszerek illetve diktatúrák kiépülésére? Palotás minden ország esetében nagy figyelmet fordít annak elemzésére is, hogyan „vándorol" a hatalom a parlamenttől mondjuk a király, vagy köztársaságok esetében egy-egy karizmatikus politikus, például Pilsudski irányába és fordítva. Arnyait képet kapunk a parlamenti anarchia és a hatalmi koncentráció, a stabil és instabil politikai ciklusok érdekes jelenségére is. A könyv utolsó fejezete a „vég és a kezdet kettősségéből" csak nagyon röviden tekint rá a második világháború korszakára, a világháború által előidézett területi és politikai változásokra, a német győzelmek következtében létrejött „új európai rendre", a megszállt országokban bevezetett rendszerekre, valamint két csatlós ország, Románia és Bulgária háború alatti történetére. A szorosan vett kronológia szerint a második világháború még a 20. század első feléhez tartozik, ezért a kérdés ennyire rövid, inkább csak jelzés értékű tárgyalása hiányérzést keltett bennünk. Igaz, mint már utaltunk rá, az érdeklődő olvasó kézbe veheti Berend T. Iván pár évvel ezelőtt megjelent kitűnő munkáját a közép-kelet-európai országok 1944-1991 közötti történetéről, a hiányérzetünket ez sem pótolta. Mint ahogyan, tekintettel a munka összefoglaló, felsőoktatási ttfnkönyv jellegére, szóvá tesszük a korabeli gondolkodás, kultúra akárcsak vázlatos kifejtésének hiányát is. Sajnos a többi kérdéshez képest kisebb hangsúlyt kapott az egyes országok külpolitikai helyzetének, törekvéseinek tárgyalása is. Egy bevallottan tankönyv céljából írott mű esetében talán nem árt pár szót szólni arról is, milyennek látjuk ebből a szempontból Palotás munkát. Szerencsénk van, már „tapasztalati tények", hallgatói visszajelzések alapján mondhatjuk: ebben a vonatkozásban is igen jó mű született. Hallgatóim a múlt félévben már ebből a könyvből készültek Kelet-Európa története vizsgájukra, s véleményük egyöntetűen az volt, hogy jobb, korszerűbb szemléletű az eddig használt 20. századi egyetemes történeti tankönyvnél, összehasonlító jellegű tudást ad, és bőséges adataival együtt is, mint fogalmaztak, „megtanulható" könyv. De még ennél is sokat mondóbb, úgy vélem, hogy Palotás Emilnek ez a munkája a KözGé Diákportálján már közvetlenül megjelenése után felkerült a világhálón keresett könyvek listájára. Ennél jobb sorsot egy egyetemi tankönyvnek nem is kívánhatnánk. A. Sajti Enikő