Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Palotás Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében (Ism.: A. Sajti Enikő) 787

787 TÖRTÉNETI IRODALOM lámot." Az Ideiglenes Központi Bizottság május 7-én tárgyalja az országgyűlés kérdését, itt Kádár javasolja, hogy ezen a három napra tervezett ülésen csak az alkotmányjogi kérdéseket tárgyalják meg, s a gazdasági kérdésekre egy későbbi időpontra hívják össze újra a testületet. Ugyanő közli, hogy „A kormány beszámolójában új kérdések nem lesznek tekintettel arra, hogy az ülésnek a feladata, hogy megerősítse az eddig végzett munkát, bevonjon erőket és módosítsa az Alkotmányt." Felsorolja a témákat is: „az ellenforradalom jellemzése", „Nagy Imre-kérdés", politikai feladatként a „munkás-paraszt szövetség", a pártok, munkástanácsok, „szocialista demokrácia és a diktatúra", gazdasági feladatok (nem a terv, az marad a későbbi ülésre), külpolitika, ezen belül kiemelten Jugoszlávia problémája és az ENSZ kérdése. Végül „világosan meg kell mondani, hogy a régi hibákat újjászületni nem engedjük." A nagyközönséggel tulajdonképpen csak indirekte, bár mindenki által érthetően közlik a politikaalkotás menetét. Május 8-án jelenik meg a hír a KB ülésről „Meghallgatta és megvitatta Kádár János elvtársnak néhány időszerű politikai kérdésről és Apró Antal elvtársnak az 1957-es gazdasági tervről szóló beszámolóját. A vitában 15 elvtárs vett részt. A Központi Bizottság mindkét beszámolót jóváhagyta." Május 9-én megyei és budapesti kerületi aktívákon ismertették az ülés határozatát. Általában 200-600 fő vett ezeken részt. Az ismertetett kiadványba Kádár május 9-i beszédének csak második része került be, mikor a szónok bejelenti: „A megtett út áttekintése után rátérek azokra a legfontosabb feladatokra, amelyek a különböző területeken megoldásra várnak." S ez is mutatja, bizonyos esetekben, az összeállítók nehézségeit, abban a döntésben, hogy mit tekintsenek kormányprogramnak. A szöveg, természetesen, követi a Központi Bizottság előtt felsorolt témákat, valamennyire figyelembe véve a hozzászólásokat is. Érdekes módon annak ellenére, hogy a KB ülésen Kádár tulajdonképpen visszautasítja Sándor József javaslatát: „... a politikai kérdéseknél húzzuk alá a párt vezető szerepét, mint politikai és elvi kérdést", a parlamentben erősen hangsúlyozza a párt meghatározó voltát. Maga a szöveg tulajdonképpen ideologikusabb, s messze több benne az ilyen jellegű „elvi kérdés", mint a párttestületi ülésen. Ez úgy vélem elsősorban a propagandáról vallott nézeteknek tükröződése. Összefoglalóan, úgy vélem, a precízen, szakszerűen összeállított szöveggyűjtemény bizonyítja, mint azt a kötet összeállítói szerkesztői megjegyzésükben hangsúlyozzák, hogy a vizsgáit korszakban (1848-tól napjainkig) a kormányprogram, mint műfaj eléggé eltérő jelleget ölthetett, nemcsak a részkorszakok jellegzetességei, hanem a miniszterelnökök személyiségének és politikai súlyának különbözőségéből következően is. Az adott beszédek, általános elvi kinyilatkoztatások mellett, elsősorban rövid távú feladat-felsorolást tartalmaznak, s sokkal inkább szolgálhatnak a korszak(ok) kutatói számára a politikai közbeszéd jellegének forrásaiként, mint a politikai célkitűzések megismerésének eszközeként. Szabó Dániel Palotás Emil KELET-EURÓPA TÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Osiris Tankönyvek Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 511 o. Amikor a vaskos, szép kiállítású könyvet közvetlenül megjelenése után kézbe vettem, elsőként a címben jelzett Kelet-Európa fogalom értelmezését kerestem benne. Jómagam is a térség modernkori történetével foglalkozom, érdekelt, hogyan foglal állást a magyar történetírás egyik legkiemelkedőbb Kelet-Európa kutatója és hosszú évekig a magyar egyetemek egyetlen Kelet-Európa Története Tanszékének vezetője ebben a könyvtárnyi irodalmat kitevő, lassan két évszázados, nemzetközi méretű szakmai vitában. (A vita nemzetközi historiográfiáját legújabban Romsics Ignác foglalta össze Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép-és Délkelet-Európában a 19. és a 20. században c. munkájában. Napvilág Kiadó, Budapest, 1998. 17-31. A magyar történetírás régió-vitáiról pedig jó eligazítást ad Gyáni Gábor három tanulmánya: Történész viták hazánk Európán belüli hovatartozásáról. Érvek az elkanyarodás elmélete ellen. Hol tart ma a történészek régió-vitája? In.: Történészdiskurzusok. L'Harmattan, Budapest, 2002. 231-261.)